A mai világban a Videókártya nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a szakmai téren való relevanciája, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Videókártya ma alapvető hivatkozási pontként pozícionálta magát. Az idő előrehaladtával a Videókártya jelentősége tovább növekszik, ami nélkülözhetetlenné teszi különféle oldalainak és relevanciájának részletes elemzését a különböző kontextusokban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Videókártya jelentését és következményeit, valamint a kortárs élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
A videókártya (más néven videóadapter, grafikus kártya vagy grafikus adapter) a számítógép képi megjelenítéséért felelős fő alkotórésze. Feladata, hogy a számítógép által küldött képi információkat feldolgozza analóg, illetve digitális jelekké alakítva, amelyet egy megjelenítő egység meg tud jeleníteni. Ez az egység lehet CRT (képcsöves) monitor vagy TV, LCD monitor vagy modul, HDTV vagy projektor is. A videókártya és a megjelenítő különböző grafikus szabványok és csatlakozók segítségével kommunikálnak egymással. A videókártya a kivitelezés alapján lehet alaplapra integrált vagy bővítőkártya. Ismertebb gyártók közé tartozik az ATI Technologies, Nvidia, illetve az utóbbi által felvásárolt 3dfx Interactive is.
Eleinte a videókártyák kétdimenziós képek megjelenítésére voltak alkalmasak, a 90-es évek közepétől a 3D gyorsítókártyák segítségével lehetővé vált a háromdimenziós képek megjelenítése is. A 3D képmegjelenítésre képes kártyák az évek folyamán egyre több funkcióval lettek felszerelve, például: T&L (Transform, Clipping and Lightning), Ray Tracing, HDRR (High Dynamic Range Rendering).
Sorozatgyártásban a videókártya elvét elsőként 1977-ben az Apple II mikroszámítógép konstrukciójánál alkalmazták, melynek alaplapjára integrált képmegjelenítési lehetőségeit bővítőkártyák által lehetett kiegészíteni. Az első IBM PC 1981-ben kiadott típusában alkalmazott MDA (Monochrome Display Adapter) videókártya csupán az egyszínű, 80x25 karakteres megjelenítést tette lehetővé. Ezt követően az IBM CGA (Color Graphics Adapter) és a Hercules 1982-ben megjelent HGC (Hercules Graphics Card) videókártyái már a színes szövegkarakterek megjelenítését is támogatták.
Alacsony hátlappal és csökkentett nyáklap mérettel rendelkező grafikus kártya. Ez a jelző csak a méretre vonatkozik, a teljesítményre nem. A tartozékok között szokott lenni normál, valamint egy vagy két alacsony méretű hátlap, amelyek cserélhetőek. alacsony profilú kártyákat elsősorban Low Profile gépházakban, illetve HTPC-kben használnak, amelyek mérete alacsonyabb egy átlagos gépháznál.
Egyes videókártyák támogatják azok azonos típussal való összekötését, ezáltal nagyobb teljesítményt nyújtanak. Ehhez a következők kellenek:
Két nagy típus:
A bővítőkártyás rendszerű videókártya a számítógép alaplapjának megfelelő foglalatába csatlakoztatható, vagyis a számítógép egyik cserélhető alkatrésze. Cseréjével megváltoztatható a számítógép grafikus teljesítménye, ami megnyilvánulhat a megjelenés gyorsaságában, az átvitt adatmennyiség növelésében, a képpontok számának növelésében, a 3D képgenerálási sebességben és számos más paraméterben. Ismertebb videókártya csatlakozók (ezek egymással nem felcserélhetők, a videókártya csak az annak megfelelő foglalatba csatlakoztatható):
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |