A mai világban a Vegyenyejev M–14P állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Akár a társadalomra, akár a munkahelyre, a politikára vagy az emberek magánéletére gyakorolt hatása miatt, a Vegyenyejev M–14P olyan elem, amely ma sem marad észrevétlen. Ahogy a világ fejlődik és a körülmények változnak, a Vegyenyejev M–14P egyre fontosabbá válik, és hatása a mindennapi élet minden területén érezhető. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Vegyenyejev M–14P szerepét és fontosságát, elemezve annak különböző aspektusait, és azt, hogy hogyan hat a társadalom egészére.
Vegyenyejev M–14P | |
![]() | |
Fajtája | csillagmotor |
Ország | ![]() |
Gyártó | Voronyezsi Gépgyár |
Tervező | OKB–478 (főkonstruktőr: Ivan Vegyenyejev) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vegyenyejev M–14P témájú médiaállományokat. |
A Vegyenyejev M–14P a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott kilenc hengeres, léghűtéses, mechanikus feltöltővel ellátott csillagmotor, amely az Ivcsenko AI–14RF motoron alapul. Sorozatgyártása jelenleg is folyik.
A tervezés alapjául szolgáló AI–14-t az Alekszandr Ivcsenko vezetése alatt álló zaporizzsjai OKB–478 (ma: Ivcsenko–Progresz) tervezőirodában fejlesztették ki, eredetileg az An–14 repülőgép számára, de később több más típuson is alkalmazták. A motor főkonstruktőre Ivan Vegyenyejev volt. A fejlesztéshez felhasználták az M–48 és M–49 csillagmotorokkal szerzett tapasztalatokat. A motor sorozatgyártása a Voronyezsi Gépgyárban kezdődött el. Később Vegyenyejev saját tervezőirodát hozott létre Voronyezsben, ahol hozzálátott az AI–14 továbbfejlesztéséhez és kialakították az M–14 motorcsaládot.
A keverékképzés karburátorban történik, az üzemanyagszivattyú mechanikus. A motor minden repülési helyzetben üzemképes. Indítása pneumatikus rendszerrel lehetséges. A motor alapváltozata a 224 kW (300 LE) teljesítményű M–14P. A helikopterek számára kialakított M–14V–26 változat hűtőventilátorral van ellátva. A motor alapesetben reduktoros, de létezik közvetlen kihajtású változata is.
Az M–14P-n alapul a Voronyezsi Gépgyár 320 kW-os (430 LE) M9F[1] motorja, amelynél növelték a kompresszióviszonyt, módosítottak a feltöltőn, korszerűbb anyagokat és gyártástechnológiát alkalmaznak.[2] Az üzemanyag-befecskendezővel ellátott növelt teljesítményű, 335 kW-os (450 LE) változatát, az M9FS-t a Szu–49-hez alakították ki.
Romániában licenc alapján a bákói Motorstar vállalat gyártja.
Annak ellenére, hogy régi konstrukció, napjainkban is nagy mennyiségben használják. Az M–14 motor különféle változatait a Jak–18 és Jak–52 gyakorló repülőgépeken, a Ka–26 és Mi–34 helikoptereken, valamint a Jak–50, Jak–54, Szu–26, Szu–29 és Szu–31 műrepülőgépeken alkalmazzák. M–14 motorral repült a lengyel PZL–130 Orlik gyakorló repülőgép és a PZL–105 Flaming első prototípusa is.