Mai cikkünkben a U–187 lenyűgöző világába fogunk beleásni, feltárva eredetét, fejlődését és mai relevanciáját. A U–187 évtizedek óta érdeklődésre számot tartó és vitatéma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a rajongók figyelmét egyaránt. Ahogy belemerülünk ebbe az elemzésbe, megvizsgáljuk a U–187-et alkotó különféle szempontokat, a történelmi vonatkozásoktól a modern társadalomra gyakorolt hatásig. Ezzel a feltárással reméljük, hogy megvilágítjuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a U–187-et lenyűgöző és releváns témává teszik a mai világban.
U–187 | |
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | IXC/40 típus |
Pályafutása | |
Építő | AG Wesser, Bréma |
Megrendelés | 1940. augusztus 15. |
Építés kezdete | 1941. augusztus 6. |
Vízre bocsátás | 1942. március 16. |
Szolgálatba állítás | 1942. július 23. |
Szolgálat vége | 1943. február 4. |
Honi kikötő | Lorient |
Sorsa | Elsüllyedt[1] |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 1120 T felszínen 1232 T víz alatt |
Hossz | 76,76 m |
Szélesség | 6,86 m |
Merülés | 4,67 m |
Maximális merülési mélység | 230 m |
Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
Legénység | 48-56[2] |
Az U–187 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. július 23-án vették hadrendbe. Egy harci küldetése volt, amelynek 24. napján brit hadihajók megsemmisítették.[1]
A Ralph Münnich irányította U–187 1943. január 12-én futott ki Kielből első és utolsó járőrszolgálatára. Norvégia déli csücske mellett elhaladva, Izlandtól délre hajózott ki az Atlanti-óceán északi részére. Február 4-én, anélkül, hogy egyetlen szövetséges hajót elsüllyesztett volna, Új-Fundlandtól keletre két brit romboló, az HMS Vimy és az HMS Beverley mélységi bombákkal a tenger fenekére küldte. A legénység 45 tagja túlélte a támadást, kilenc elesett.[1][3]
Név | Kezdőnap | Zárónap |
---|---|---|
Ralph Münnich | 1942. július 23. | 1943. február 4. |
Indulás | Indulónap | Érkezés | Zárónap |
---|---|---|---|
Kiel | 1943. január 12. | * | 1943. február 4. |
* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették