A mai világban a Tacaná egyre aktuálisabb beszédtémává vált. Legyen szó a tudományos életről, a politikáról, a divatról vagy a technológiáról, a Tacaná nyomot hagyott, és jelentős hatást gyakorolt a társadalomra. Fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk a Tacaná hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira, és megértsük, hogyan változtatta meg gondolkodásunkat, cselekvésünket és kapcsolatainkat. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tacaná többféle dimenzióját és a mai világ alakításában betöltött szerepét.
Tacaná (Volcán Tacaná) | |
![]() | |
Magasság | 4060–4092 m |
Hely | ![]() ![]() |
Hegység | Chiapasi-Sierra Madre (Középső Kordillerák) |
Relatív magasság | 1030 m |
Típus | rétegvulkán |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tacaná témájú médiaállományokat. |
A 4060 m (más források szerint 4067 m,[1] 4080 m[2] vagy 4092 m[3]) magas Tacaná egy rétegvulkán Mexikó és Guatemala határán.[4] Ez Guatemala második legmagasabb és Chiapas állam legmagasabb hegye. Neve a mam nyelvből ered, a ta jelentése belül, a kah jelentése tűz, a najbil pedig házat jelent, így a szóösszetétel valami olyasmi jelentést hordoz, hogy a tűz háza, vagy tűz a házban.[5]
A csúcs a mexikói Chiapas állam Cacahoatán és Unión Juárez községének és Guatemala San Marcos megyéjének határán emelkedik a Chiapasi-Sierra Madre hegységben. A terület rendkívül csapadékos: az éves csapadékmennyiség 4500 mm fölött van.[6][7]
A Tacaná utoljára 1986-ban tört ki. A tudósok szénizotópos kormeghatározás segítségével kilenc igen régi kitörésről szereztek adatokat, ezek a következő években történtek: i. e. 9450. (±150 év), i. e. 5940. (±500 év), i. e. 5720. (±200 év), i. e. 4740. (±200 év), i. e. 1080. (±150 év), i. sz. 70. (±100 év) és 1030. (±40 év). Történeti források alapján 1878-ból és 1949–1950-ből is ismert egy-egy aktív időszak.[8]
2000-ben a vulkán környékét természetvédelmi területté nyilvánították, ami 2003-ban bioszféra-rezervátummá vált. Területén 1382 élőlényfajt figyeltek meg, ebből 127 veszélyeztetett. 2011-ben tanulmányt készítettek a rezervátum területének egy olyan bővítéséről, hogy az után már 1957 faj (amiből 189 veszélyeztetett) élne benne, köztük 36 endemikus faj.[9]