A mai világban a Relatív magasság nagyon fontos és fontos témává vált. Megjelenése óta nagyszámú egyén figyelmét felkeltette, akár a társadalomra gyakorolt közvetlen hatása miatt, akár a különböző területekre gyakorolt befolyása miatt. A Relatív magasság vitákat, vitákat és vitákat váltott ki, és jelenléte továbbra is érdeklődést és kíváncsiságot vált ki azokban, akik szeretnék jobban megérteni a jelentését és hatókörét. Ebben a cikkben a Relatív magasság-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, annak eredetétől a jelenkori fejlődésig, azzal a céllal, hogy átfogó és átfogó képet adjunk a témáról.
A relatív magasság a földrajzi pontok magasságának méréséhez önkényesen meghatározott mérték. A magasságot a megmérendő objektum környezetének egy fix pontjához képest állapítják meg. Nem keverendő a tengerszint feletti magassággal, más néven abszolút magassággal, amely egy pontosan kijelölt, egyezményes nemzetközi rendszeren alapul. A relatív magasság kiszámítható két tetszőleges pont abszolút magasságának a különbségeként is.[1]
A topográfiai kiemelkedés (az angol szakirodalomban topographic prominence, a németben Schartenhöhe) a hegycsúcsok relatív magassága a legalacsonyabb olyan szintvonaltól számítva, ami a csúcsot még körbeveszi, de már nem vesz körbe magasabb csúcsot. Azaz legalább ennyi métert kell leereszkedni a csúcsról, hogy bármely, a csúcsnál magasabb terepre jussunk.[2] Azokat a csúcsokat, amelyek topográfiai kiemelkedése 1500 méternél nagyobb, ultra kiemelkedő csúcsoknak nevezzük (az angol szakirodalomban ultra prominent peak). [3]
A hétköznapi életben gyakorlati okokból sokszor használják a relatív magasságot. A tájfutók és túrázók is alkalmazzák, mert így könnyebben számíthatják ki, hogy mekkora szintkülönbséget kell megtenniük. A tornyok, templomok, illetve más magas építmények magasságát sem a tengerszinthez, hanem a terepszinthez vagy az alapjukhoz viszonyítják.
Az alábbi példák szemléltetik a relatív magasság használatának az okait.