A Szent Domonkos-templomrom ma rendkívül aktuális és aktuális téma, amely felkelti a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, hiszen a következményei igen jelentősek lehetnek a társadalom különböző területein. Emiatt fontos mélyebbre ásni a Szent Domonkos-templomrom-et, hogy megértsük hatását, és megalapozott vitát generáljunk róla. Ebben a cikkben a Szent Domonkos-templomrom különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől és fejlődésétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Ezen túlmenően a Szent Domonkos-templomrom különböző szempontjait elemezzük azzal a céllal, hogy gazdagítsuk a tudást, és teljesebb és globálisabb képet adjunk erről a témáról.
Szent Domonkos-templomrom | |
spanyolországi műemlék | |
![]() | |
Vallás | római katolikus |
Egyházmegye | Santiago de Compostela-i főegyházmegye |
Védőszent | Szent Domonkos |
Építési adatok | |
Építése | 1383-tól |
Stílus | gótikus |
Alapadatok | |
Építőanyag | kő |
Elérhetőség | |
Település | Pontevedra |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Domonkos-templomrom témájú médiaállományokat. | |
A Szent Domonkos-templom romja egy gótikus stílusú templom romja a spanyolországi Galiciában, Pontevedra városában. Ma a Pontevedrai Múzeumhoz tartozik, annak legrégebbi épülete.[1]
A Szent Domonkos-kolostort 1282 körül alapították, de a templomnak, amelynek romjai ma is állnak, csak 1383-ban kezdődött meg az építése, és még a 15. században is folytatódott.
Az 1830-as évek kolostorbezárási törvényei miatt 1836. december 8-án az intézményt be kellett zárni, az épületet pedig átadták egy, a Pontevedra tartománybeli megszüntetett kolostorok épületeivel foglalkozó juntának, végül 1840 májusában a városi önkormányzathoz került. Ezután női börtön, majd hospicio (szegényház) működött benne 1869-ig, ezután óvodaként is hasznosították, ám az épületek állaga mindezek alatt folyamatosan romlott: már 1846-ban is utcák kövezéséhez használták fel a kolostor építőanyagainak egy részét. 1864-ben lebontották az egyik kápolnát, 1869–1870-ben pedig a délkeleti sarkon emelkedő torony felső részét. 1874. március 12-én a Fermín Brey vezette önkormányzat szorgalmazta a romok teljes elbontását, hogy az itteni területre is ki lehessen terjeszteni a közeli Campo de la Feria nevű teret. A tervet támogatta a tartományi műemléki bizottság is, de csak azzal a feltétellel, hogy néhány értékes részt megőriznek belőle.[1]
1880 júliusában mégis a teljes lebontás mellett döntöttek, ezért tiltakozásképpen a műemléki bizottság egyik tagja, José Casal y Lois a kormányzóhoz, Filiberto Abelando Díazhoz fordult, aki elrendelte, hogy Alejandro Abreu polgármester állíttassa le a bontási munkálatokat. 1886-ban újra megkísérelték a maradványok teljes megsemmisítését, de az ismételt tiltakozások hatására mégsem tették meg.
Az 1895. augusztus 14-i törvény a megmaradt romokat nemzeti műemlékké nyilvánította, de már ez előtt egy évvel, amikor Casto Sampedro y Folgar vezetésével megalakult a Pontevedrai Régészeti Társaság, elhatározták, hogy a jövőben létesítendő városi múzeum egyik épülete lesz majd a Szent Domonkos-templomrom. A 20. század folyamán több állagmegóvási és fenntartási munkálatot végeztek a romokon.[2]
Az épület gótikus eredetű részei közül még ma is látszik a főhomlokzat, néhány csúcsíves ablak, egy rózsaablak és öt, sokszög alaprajzú apszis. A bent található kiállítás főként régészeti emlékeket mutat be, köztük római kori kőlapokat, középkori szarkofágokat és őskeresztény leleteket.[3]