Sass Árpád
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Sass Árpád releváns szempontjait, amely téma szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. A színen való megjelenése óta a Sass Árpád végtelen vitákat váltott ki, csodálatot és vitákat is kiváltva. Az évek során a Sass Árpád számos módon fejlődött, alkalmazkodva a modern társadalom változó igényeihez. Ebben a kiadványban igyekszünk elmélyülni azokban a különböző szempontokban, amelyek a Sass Árpád-et ma olyan releváns témává teszik, elemezve annak különböző ágazatokra gyakorolt hatását és jövőbeli előrejelzéseit. A Sass Árpád megjelenésétől napjainkig kitörölhetetlen nyomot hagyott a kultúrában, a gazdaságban és a technológiában, megszilárdítva magát a kortárs világ mindenütt jelenlévő alakjaként. Tartson velünk a Sass Árpád túrán, ahol megfejtjük titkait, és felfedezzük mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
| Sass Árpád | |
| Született | 1896. szeptember 1. Budapest |
| Elhunyt | 1957. június 27. (60 évesen) Békéscsaba |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1929–1931) |
Sass Árpád (Budapest, 1896. szeptember 1. – Békéscsaba, 1957. június 27.) festő.
Pályafutása
Festészeti tanulmányait Nagybányán végezte el.
Az I. világháború után Olaszországba költözött, majd hazatérve Szolnokon folytatta Szüle Péter tanítványa lett. 1927-ben a Nemzeti Szalonban kollektív kiállításon szerepeltek képei. A „Halásztanya” című képe „Mention Honarable” díjat kapott.
1929-ben a kecskeméti művésztelepen festett Révész Imre tanítványaként.
1938-ban Békéscsabára költözött, dolgozott haláláig.
A Békéscsabai Múzeum-Egyesületet, kinevezett igazgató hiányában 1944 és 1946, valamint 1948 és 1951 között igazgatta, tevékenysége alatt a múzeum a környező kastélyokból beszállított képekkel gyarapodott.
A II. világháború után a Békés megyei Képzőművészeti Alap vezetője lett, ezt a pozíciót haláláig töltötte be.
Festészetére a tájképek festése jellemző, de fennmaradtak figurális kompozíciókat tartalmazó képei is.
Képei egy része a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. (Cirkusz, Szolnoki utca)
