Ma a Rohály Ferenc olyan releváns téma, amely sok ember mindennapi életében jelen van. Hatása különböző szempontokat ölel fel, a kommunikációtól az információhoz való hozzáférés módjáig. Ez egy olyan téma, amely ellentmondó véleményeket generál, és világszerte vitákat váltott ki. A Rohály Ferenc egy olyan koncepció, amely idővel fejlődött, és alkalmazkodott az új valóságokhoz és trendekhez. Ebben a cikkben a Rohály Ferenc különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, és elemezzük a mai társadalomra gyakorolt hatásait.
| Rohály Ferenc | |
| Született | 1904. szeptember 21.[1] Balatonfüred |
| Elhunyt | 1982. november 17. (78 évesen)[1] Székesfehérvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Makó[2] |
Rohály Ferenc (Balatonfüred, 1904. szeptember 21. – Székesfehérvár, 1982. november 17.[3]) görögkatolikus kanonok, püspöki tanácsos, szentszéki bíró.
Tanulmányait Esztergomban, Budapesten, majd Bécsben végezte. 1928-ban szerzett doktorátust teológiából. Toma László parochus halála után, 1937. július 17-én kinevezték a megüresedett makói görögkatolikusi lelkészi posztra, hivatalába október 3-án iktatták be. Elődei közül műveltségével, tudományos felkészültségével és kutatásaival tűnt ki. Püspöki tanácsossá, az egyházmegye szentszéki bírájává, tiszteletbeli kanonokká nevezték ki. Tagja volt a cenzúrabizottságnak és a Katolikus Akció sajtóbizottságának. Tanulmányait a Keleti Egyház című folyóirat közölte, a Görögkatolikus Szemle belső munkatársa volt. Belefogott a liturgikus könyvek görögből magyarra fordításába; hatezer oldalas kéziratát a hajdúdorogi püspökség levéltára őrzi. 1958-tól Nyíregyházán tanított teológiát. 1982-ben hunyt el, földi maradványai a makói görögkatolikus temetőben találhatóak.