Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ratkó István hatását és relevanciáját a mai társadalomban. A Ratkó István megjelenése óta felkeltette az akadémikusok, a szakértők és általában a polgárok figyelmét, és a tudás különböző területein az érdeklődés és a kutatás témája lett. A történelem során a Ratkó István jelentősen befolyásolta az emberiség fejlődését, alapvető szerepet játszott kollektív identitásunk és társadalmi kapcsolataink alakulásában. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Ratkó István több oldalát és dimenzióját, megértve annak múltban, jelenben és jövőbeni hatását, valamint a jelenlegi kontextusban relevanciáját.
Ratkó István | |
Született | 1943. január 6. Budapest XX. kerülete |
Elhunyt | 2012. március 27. (69 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | matematikus, főiskolai tanár |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Ratkó István (1943. január 6. – 2012. március 27.) kandidátus, matematikus, a Gábor Dénes Főiskola főiskolai tanára.
Ratkó István édesanyja 1949-ben meghalt, a hat testvér ekkor az alkoholista apával maradt. István és húga egy budai állami nevelőintézetbe került, ahol az akkor még fiatal fiú megismerkedett a matematikával, s havi 30 forintos állami gondozott zsebpénzéből rendszeresen megvette a Középiskolai Matematikai Lapokat. Az ezekben található feladatokat megoldva, gyalogosan vitte a megoldásokat a szerkesztőségbe, így spórolta meg a postaköltséget.
Ratkó a gimnáziumot a XII. kerületi Arany János Oktató és Nevelőintézetben végezte el, majd felvették az ELTE matematikus szakára. Itt pénzhiány miatt el kellett fogadnia egy ösztöndíjat, mely azonban tanári szakra szólt, így átiratkozott a matematika-fizika tanári szakra.
1966-ban elvégezte az egyetemet, s a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban kezdett tanítani. A gimnáziumban szerették a tanítványai, akikkel focizni is eljárt. 1978-ig tanított a Berzsenyiben. Az MTA SZTAKI tudományos főmunkatársa volt 1972-1998-ig. Közben , 1978-ban kezdett el az ORFI-nak is dolgozni. Utána a Gábor Dénes Főiskolán, illetve a Számalk Oktató és Konzultációs Központban tanított.
Doktori és kandidátusi értekezéseit a matematika és a számítástechnikai orvosi alkalmazásaiból írta. (Egyetemi doktori 1978, ELTE; Kandidátusi 1985.)
1974 és 1981 között a KöMaL szerkesztőbizottsági tagjaként tevékenykedett.
Ő maga egy 1999-es önéletrajzában írja: "A SZTAKI-ban több, orvosi számítógépes rendszer fejlesztésében vettem részt. Éveken keresztül szerkesztőségi tagja voltam a Középiskolai Matematikai Lapoknak. Két féléven keresztül oktattam az ELTE geometria és két féléven keresztül a számítógéptudományi tanszéken. Részt vettem az Országos Középiskolai Matematikai Verseny Versenybizottságának munkájában. Több éven át voltam technikai szerkesztője a Periodica Mathematica Hungarica c. matematikai folyóiratnak. Tartottam statisztikai tanfolyamokat orvosoknak, biológusoknak (az ORFI-ban és az EGIS gyógyszergyárban). Közel száz publikációm jelent meg ill. van megjelenőben (könyvek, cikkek, hazai és külföldi előadásanyagok). Rendszeresen referálok a Mathematical Reviews folyóirat számára."
2012. március 27-én, két héttel szívműtéte után hunyt el. Hamvait 2012. április 27-én temették el a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben.