Ebben a cikkben elmélyülünk a Régis Szent Ferenc-János lenyűgöző világában, feltárva eredetét, hatását és mai relevanciáját. A Régis Szent Ferenc-János megjelenésétől a társadalom különböző szféráira gyakorolt hatásáig alapvető szerepet játszott világunk alakításában. A részletes elemzés során megvizsgáljuk annak legrelevánsabb aspektusait, valamint az idők során felvetett vitákat és vitákat. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a politikára és a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Régis Szent Ferenc-János a kortárs diskurzus megkerülhetetlen érdeklődésének témájaként pozícionálta magát. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezési és elmélkedési úton a Régis Szent Ferenc-János-ről, hogy jobban megértse annak fontosságát és jelentőségét társadalmunkban.
Régis Szent Ferenc-János S.J. | |
![]() | |
jezsuita szerzetes, pap | |
Születése | |
1597. január 31. Frontcouverte, Franciaország | |
Halála | |
1640. december 31. (43 évesen) Lalouvesc, Franciaország | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Boldoggá avatása | 1716. május 18., Róma Boldoggá avatta: XI. Kelemen pápa |
Szentté avatása | 1737. április 5., Róma Szentté avatta: XII. Kelemen pápa |
Kegyhely | Lalouvesc, Franciaország |
Ünnepnapja | június 16. |
Védőszentje ennek | szociális munkások, törvénytelen gyermekek |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Régis Szent Ferenc-János S.J. témájú médiaállományokat. |
Régis Szent Ferenc-János (franciául: Jean-François Régis) (Fontcouverte, 1597. január 31. – Lalouvesc, 1640. december 31.) szentté avatott francia jezsuita szerzetes, pap.
1597. január 31-én született a Narbonne melletti Fontcouverte településen, kisnemesi családból, melynek története során sokszor fogott fegyvert a hugenották ellen. A kor szokása szerint kezdeti oktatását otthon kapta, házitanítótól. 1610-ben került Béziersbe, a helyi jezsuita iskolába.
1616 decemberében Toulouse-ban belépett a Jézus Társasága noviciátusába. 1618. december 8-án Auchban tette le első fogadalmát, majd ez után kilenc hónapig retorikát tanult Cahorsban. 1619. októberétől tanító a Billon kollégiumban, Auvergneben. 1622 és 1625 között a tournoni kollégiumban katekizmust tanult. 1625 őszétől két évig Puy kollégiumában, egy évig az auchi kollégiumban volt tanító. 1628-tól ismét Toulouseban folytatja teológiai tanulmányait. Ekkor a városban pestisjárvány tört ki, s kérelmezte, hogy ápolhassa a betegeket. Erre nem kapott engedélyt, viszont a veszélyhelyzet miatt előrehozták a papszentelését, így 1630 májusában pappá szentelték.
1631-től tanár a pamiersi kollégiumban, 1632-től Montpellierben népmisszióba kezd. Kifejezetten kálvinista vidékre került, de főleg egyszerű, érthető prédikációinak köszönhetően nagy sikereket ért el.
A jezsuita rendben 1633. november 6-án tette le utolsó fogadalmait. Ez után Viviers-be került, amely környéken a kor vallási villongásai a pasztorációt nagyon megnehezítették. Ferenc-János bátran fogott munkához, szolgálata azonban egy meglehetősen kellemetlen esettel kezdődött. Néhány kétes erkölcsű pap bepanaszolta a püspöknél, hogy megzavarja a plébániákat. A püspök hitt nekik, és el akarta őt távolítani. Hitelt érdemlő tanúk végül győzelemre vitték az igazságot. Ferenc-János ekkor kérelmezte, hogy Észak-Amerikába misszióba mehessen, de erre nem kapott engedélyt.
1634-1635 között népmissziókban működött. A szerencsétlenek iránt mindenütt megnyilvánult irgalmas szeretete, a közvélemény pedig számos csodát tulajdonított neki. Az általa tartott hitoktatásokra néha négyezernél is többen gyűltek össze. Látogatta a börtönöket, az elbukott lányok részére otthont épített.
Hivatása közben halt meg, mivel súlyos betegen téli missziót vállalt, s közben Lalouvesc felé tartva eltévedt, s tüdőgyulladást kapott. Még így is megtartotta a prédikációit, de december 26-án összeesett, majd 1640. december 31-én késő este elhunyt.
XI. Kelemen pápa 1716-ban boldoggá, XII. Kelemen pápa 1737-ben szentté avatta.