A mai világban a Régens releváns kérdéssé vált, amely a társadalom különböző szektorait érinti. A Régens megjelenése óta számos megbeszélést és vitát generált, amelyek felkeltették a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Régens-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak eredetét, fejlődését és a különféle területekre gyakorolt hatását. Foglalkozni fogunk a Régens körül létező különböző véleményekkel és perspektívákkal, valamint az általa jelentett kihívások kezelésére javasolt lehetséges megoldásokkal vagy intézkedésekkel. Ez a cikk átfogó és naprakész nézetet kíván nyújtani a Régens-ről, azzal a céllal, hogy megalapozott és gazdagító vitát ösztönözzön erről a ma oly fontos témáról.
Régens (a latin regens = uralkodó szóból) az a személy, aki a törvényes uralkodó helyett uralkodik. Erre akkor kerül sor, ha a törvény szerinti uralkodó kiskorú, beteg, értelmi fogyatékos vagy hosszabb ideig távol van, illetve interregnum idején. Ha az uralkodói feladatokat nem egy személyre hanem egy testületre ruházzák, akkor régenstanácsról beszélünk. A magyar történelemben ezt a feladatot a kormányzó látta el.
A régensherceg megnevezés a régens szinonimája, általában akkor használták, amikor a régensséget az uralkodónak öröklési rendben legközelebbi felnőtt férfirokona látta el.
San Marino köztársaságban az együttes állam- és kormányfői tisztet két régenskapitány látja el.
Híres régensek
Meritneith egyiptomi királyné, valószínűleg fia, Den helyett
John Dudley, Northumberland hercege, Anglia, 1550–1553, a kiskorú VI. Edward helyett (hivatalos cím nélkül, de facto a VIII. Henrik által kinevezett 16 tagú régenstanács felhatalmazásával)
Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója, 1920–1944, az 1921. évi trónfosztási törvényig IV. Károly magyar király, mint 1916-ban megkoronázott törvényes uralkodó helyetteseként jár el, de ezt követően is megtartja kormányzói megnevezését (az államforma nem változik, királyválasztásra a korszakban nem kerül sor)