Querfurti Brúnó

Ma a Querfurti Brúnó olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Querfurti Brúnó sokáig tanulmányozás és elemzés tárgya volt, de idővel még nagyobb jelentőséget kapott. Ez a téma különböző területek szakértőinek és szakembereinek figyelmét keltette fel, akik a különböző szempontok kutatásának és elmélyülésének szentelték magukat. Akár a mindennapi életre, a politikára, a kultúrára vagy a technológiára gyakorolt ​​hatása miatt, a Querfurti Brúnó mára megkerülhetetlen referenciaponttá vált. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Querfurti Brúnó különböző oldalait és társadalmunkra gyakorolt ​​hatását.

Querfurti Szent Brúnó
Querfurti Szent Brúnó
Querfurti Szent Brúnó
érsek, hittérítő, vértanú
Születése
974 körül
Querfurt
Halála
1009. március 14.
(kb. 35 évesen)
Poroszország
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Evangélikus egyház
Ünnepnapjaoktóber 15.

A Wikimédia Commons tartalmaz Querfurti Szent Brúnó témájú médiaállományokat.

Querfurti Szent Brúnó (németül: Bruno von Querfurt, Querfurt, 974 körül – Poroszország, 1009. március 14.) szentté avatott érsek, hittérítő, vértanú.

Élete

Brúnó 974-ben született Querfurt várában. Feltételezhetően rokonságban állt III. Ottó német-római császárral. Egy időben tanult Szent Adalbert későbbi prágai érsekkel. Tanulmányai után rövid ideig kanonok volt a magdeburgi dómban, majd III. Ottó magánkápolnájának papja. 998-ban belépett a Rómában található Alexius Aventinuson levő kolostorba, ahol 999-ben szerzetesi fogadalmat tett. Ezután csatlakozott Szent Romualdhoz a Ravenna melletti Pereum erdős, mocsaras vidékén található remeteségbe.

1002-ben a pogányok érsekévé nevezték ki, majd miután átkelt az Alpokon, hogy missziós megbízatását megerősíttesse Szent II. Henrik királlyal püspöki kinevezését. Élete során kétszer is jár Magyarországon, ahol a Tisza alsó folyása és a Maros között telepedett meg akkoriban az úgynevezett fekete magyarok között végzett térítő munkát, igaz nem sok sikerrel. 1004. augusztus 21-én a magdeburgi Tagino érsek püspökké szentelte.

1008 nyarán Brúnó érsek eljutott Lengyelországba. Nem messze Poznańtól, Miedzyrzecze Adalbert kolostorában átdolgozta, Szent Adalbert életrajzát. Ezenkívül megszerkesztette "Az öt testvér szenvedéstörténeté"-t, azokét, akiket 1003-ban Miedzyrzeczében megöltek a zsákmányra éhes rablók.

1008 decemberében levelet írt Lengyelországból II. Henriknek, amelyben beszámol a magyarok és a besenyők közötti térítés eredményeiről. Ebben beszámol I. Vladimir nagyfejedelemnek és I. Boleszlávnak a hit terjesztése iránti tevékenységéről.

1009-ben Poroszország déli határvidékén Nethimar pogány fejedelem és udvara megkeresztelkedését érte el, de a megkeresztelkedett fejedelem testvére elutasította a kereszténységet és Brúnó érseket 18 társával együtt lefejeztette. Maradványaikat Boleszláv feltehetően 1009. október 15-én Lengyelországba vitette és eltemettette.

Brúnó tisztelete halála után hamar elterjedt, már 1109-ben querfurti Dietrich bencés kolostort alapított a Querfurt melletti Lutisburgban, s ezt Szűz Mária és Szent Brúnó tiszteletére, ahova a 13. századtól rendszeres zarándoklatok történtek. A 17. században megnövekedett tisztelete Kelet-Poroszország katolikusai körében, de az evangélikusok is tisztelik, mint nagy német hithirdetőt.

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bruno of Querfurt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.