Ebben a cikkben a Pödröttszarvú kecske-et fogjuk megvizsgálni annak érdekében, hogy megértsük jelentőségét és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A Pödröttszarvú kecske olyan téma, amely az idők során sok ember érdeklődését felkeltette, és kulcsfontosságú a társadalmunkra gyakorolt hatásának megértéséhez. Egy részletes elemzés révén megtudjuk, hogyan fejlődött a Pödröttszarvú kecske az évek során, és hogyan marad továbbra is aktuális. Ezenkívül különböző szempontokat és kutatásokat fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek abban, hogy teljesebb képet kapjunk a Pödröttszarvú kecske-ről és annak a mai világra gyakorolt hatásáról. Ennek a cikknek az a célja, hogy értékes és naprakész információkat nyújtson a Pödröttszarvú kecske-ről, hogy gazdagítsa az ismereteket és elősegítse a témával kapcsolatos mélyebb gondolkodást.
A pödröttszarvú kecske vagy markhor (Capra falconeri) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.
Pakisztán nemzeti állata.[1] A markhor elnevezés perzsa eredetű, melynek jelentése "kígyóevő". Ellentmondásos, mivel mint minden kecskefaj, növényevő. A kifejezés másik értelmezései a "kígyóölő", vagy a dúgóhúzókra emlékeztető szarvai, amelyek formája némileg emlékeztet egy testen tekergő kígyóéra.
Afganisztán, India, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Pakisztán területén honos. A gyér erdőborítású hegyvidékek lakója, különösen a Nyugat-Himalája vidékén találkozhatunk vele 600-3600 m-es magasságban.
Testhossza 132-186 centiméter, váll magassága 65-115 centiméter, testtömege 32-110 kilogramm. Szürkésbarna színű kőszáli kecskefaj, testének elülső részén nagy sörényt visel. Szarva a hosszanti él mentén belülről kifelé dugóhúzószerűen csavarodott, mely a hímeknél 160 cm-re is megnőhet, addig a nőstények esetében 25 cm hosszú.
![]() |
A kifejlett hímek magányosan élnek, a nőstények és a fiatalok kisebb, jellemzően 9 fős csapatban. Főleg kora reggel és késő délután aktív. Tavasszal és nyáron legel, addig télen táplálék után kutat. Két lábra állva a magasabb növényzetet is eléri. Tápláléka fűvekből és levelekből áll; ragadozói a hópárduc, farkas, leopárd és a hiúz.
A párzási időszak télen van. Ezen időszakban a bakok szarvaikat összedöfik és reteszelik, majd azt a kihívók csavarodása és tolása követi, hogy próbálják elveszíteni egymás egyensúlyát. A többi patás emlőshöz hasonlóan, a pödröttszarvú kecske is poligín.[2]
A nőstény 135-170 napi vemhesség után hozza világra április végétől június elejéig 1-2, ritkán 3 utódját. A gidák 5-6 hónapos korukig élnek anyatejen. A pödröttszarvú kecske várható élettartama 12-13 év.
A pödröttszarvú kecskét a trófeavadászat és az ázsiai gyógyszeripar egyaránt nagyra értékeli. Élőhelye zsugorodik mind a hazai állattenyésztés, mind a helyi mezőgazdaság részéről. Mindezek eredményeként a vadon élő populációja folyamatosan csökkent az elmúlt 40 évben.
1976 óta a C. f. megaceros, a C. f. jerdoni és a C. f. chiltanensis alfajokat veszélyeztetettnek nyilvánította az USFWS. Ezenkívül az IUCN 1996-ban a veszélyeztetett fajok közé sorolta, addig 2015 óta meg átkerült a méréskelten fenyegetett kategóriába.