Poliritmika

A mai világban a Poliritmika sok ember érdeklődésének és megvitatásának témája lett. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a munka világára gyakorolt ​​hatása, akár az emberek mindennapi életében betöltött jelentősége miatt, a Poliritmika olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során a Poliritmika-ről és annak következményeiről viták folytak, ami ellentmondó véleményeket és növekvő érdeklődést váltott ki a különböző területeken gyakorolt ​​hatásának megértése iránt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Poliritmika témáját és különféle vonatkozásait, elemezve jelentését, fontosságát és lehetséges következményeit a jövőben.

A poliritmika vagy poliritmus különböző ritmusok, eltérő ütemfajták egyidejű felhangzása a többszólamú zenében.[1] A zenélés bizonyos típusaiban ismert jelenség.

Típusai

Bartók nyomán három fajtája :[2]

  • szilárd metrikájú poliritmika,
  • képlékeny metrikájú poliritmika,
  • polimetria.

Egyesek két típusát, a komplementer- és a konfliktus ritmust különböztetik meg. A szólamok száma alapján vannak kettő tagú, illetve a kettőnél több tagú poliritmikai szerkezetek.[2]

Alkalmazásai

  • Az afrikai, indiai és arab zene a poliritmus több formáját használja.
  • A dzsesszben ismert jelenség. A ritmusképletek sokféleségét a beat, a főhangsúly tartja össze.[1]
  • A Modern Metál alműfajokban(Djent, Progressive) elöszeretettel használt
  • Mozartnál az Oboa-kvartett F-dúrjának utolsó tételében
  • Sztravinszkijnál[3] (Tavaszi áldozat)
  • A magyar zeneszerzők közt például Bartóknál vagy Ligetinél is megjelent.[1]

Jegyzetek

  1. a b c Balázs István: Zenei lexikon
  2. a b Pintér Csilla Mária: A ritmikai polifónia típusai Bartók zenéjében
  3. A Zene 9. (1928) |. (Hozzáférés: 2020)