Pireneusi pézsmacickány

Pireneusi pézsmacickány
A természetes élőhelyénA természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Eulipotyphla
Család: Vakondfélék (Talpidae)
Alcsalád: Vakondformák (Talpinae)
Nemzetség: Pézsmacickányok (Desmanini)
Nem: Galemys
Kaup, 1829
Faj: G. pyrenaicus
Tudományos név
Galemys pyrenaicus
(É. Geoffroy, 1811)
Szinonimák

nemének a szinonimái:

  • Galomys Agassiz, 1846
  • Mygalina I. Geoffroy in Gervais, 1835
Elterjedés
Alfajainak az elterjedési területeAlfajainak az elterjedési területe
Hivatkozások
WikifajokWikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pireneusi pézsmacickány témájú rendszertani információt.

CommonsCommons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pireneusi pézsmacickány témájú médiaállományokat és Pireneusi pézsmacickány témájú kategóriát.

A pireneusi pézsmacickány (Galemys pyrenaicus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig a saját pézsmacickányformák (Desmaninae) alcsaládjába tartozott; azonban manapság újból vakondformának számít.

Előfordulása

A Pireneusok vidékén él. Hegyi patakok és állóvizek környékén, 300 és 1200 méter között.

Alfajai

Megjelenése

Testhossza 11-13,5 centiméter, farokhossza 13-15,5 centiméter, magassága 3,1-3,8 centiméter és testtömege 50-80 gramm. Teste patkányszerű. Ormánya rendkívül mozgékony, szeme nagyon kicsi, farka testénél hosszabb, lapos, pikkelyes lábfején úszóhártyák és sörteszegélyek vannak. Hátoldala sötétbarna fényű, hasa ezüstfehér. Faroktöve alatt mósuszmirigy található.

Életmódja

Főként éjszaka tevékeny. A vízben vadászik, a szárazon csak ritkán. Hátsó lábaival evezve és mellső lábait hátracsapva remekül úszik. A parton lakóüregeket ás. Hangja sajátos, éles ciripelés. Tápláléka rovarok és egyéb gerinctelenek, de néha kisebb gerincesek is.

Szaporodása

A nőstény 4 utódot hoz a világra, áprilisban.

Források