Pierre-Augustin Hulin

A mai világban a Pierre-Augustin Hulin nagyon fontos téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki. A Pierre-Augustin Hulin régóta sokféle vélemény találkozási pontja, és jelentősége ma is növekszik. Legyen szó történelmi, kulturális, társadalmi vagy politikai vonatkozásokról, a Pierre-Augustin Hulin továbbra is állandóan aktuális téma, és továbbra is a közönség széles körének kíváncsiságát és érdeklődését váltja ki. Ebben a cikkben a Pierre-Augustin Hulin különféle vonatkozásaiba fogunk beleásni, feltárva annak fontosságát és következményeit a különböző kontextusokban.

Pierre-Augustin Hulin
Született1758. szeptember 6.[1][2][3][4]
Párizs
Meghalt1841. január 9. (82 évesen)[1][3][4]
Párizs
SírhelyMontparnasse-i temető
Állampolgárságafrancia
Rendfokozatahadosztálytábornok
Csatáinapóleoni háborúk
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Grand-croix de l'ordre de la Réunion
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Augustin Hulin témájú médiaállományokat.

Pierre-Augustin Hulin (vagy Hullin) (Párizs, 1758. szeptember 6. – Párizs, 1841. január 9.) gróf, francia tábornok.

Élete

1789-ben részt vett a Bastille ostromlásában, azután a konventnek lett tagja és egy ideig fogva is tartották. 1796-tól a köztársasági zászló alatt harcolt Észak-Itáliában, ahol különösen 1802-ben Masséna tábornok alatt tűnt ki. 1804 márciusában elnöke volt annak a haditörvényszéknek, mely az Enghien hercegét halálra ítélte. Jutalmul I. Napóleon császár bárói, majd grófi címet adományozott számára. 1806-ban a poroszok ellen küzdött és Berlinben lett térparancsnok, 1812-ben pedig Párizsban. 1814-ben Mária Lujzát Blois-ba kísérte. A száz nap idején ő is visszatért és Napóleonhoz csatlakozott, ezért a Bourbonok száműzték Franciaországból.

1819-ben engedélyt kapott a visszatérésre. Nem sokkal később teljesen megvakult. Amikor Savary vádat emelt ellene Enghien herceg 1804-es kivégeztetése miatt, Hulin a maga igazolására az „Explications offertes aux hommes impartiaux du sujet de la commission militaire institutée, pour juger de la duc d’Enghien” című védiratot adta ki 1815-ben.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Roglo