A Pergamon témáját évek óta tanulmányozzák, vitatják és elemzik. A Pergamon jelentősége a társadalom különböző aspektusaiban tükröződik, a politikától a populáris kultúráig. Mivel a Pergamon iránti érdeklődés folyamatosan növekszik, kulcsfontosságú, hogy megértsük, milyen hatással van az életünkre. Ebben a cikkben a Pergamon különböző aspektusait és a modern világban való relevanciáját fogjuk megvizsgálni. A történetétől a jövőbeli vonatkozásaiig részletesen megvizsgáljuk, hogy a Pergamon hogyan alakította és alakítja tovább környezetünket.
Pergamon | |
Világörökség | |
Adatok | |
Ország | Törökország |
Világörökség-azonosító | 1457-001 |
Típus | kulturális |
Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
Felvétel éve | 2014 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 39° 07′ 00″, k. h. 27° 10′ 60″39.116667°N 27.183333°EKoordináták: é. sz. 39° 07′ 00″, k. h. 27° 10′ 60″39.116667°N 27.183333°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pergamon témájú médiaállományokat. |
Pergamon (vagy Pergamosz, latinul: Pergamus vagy Pergamum; ma Bergama, Törökország) egy ókori görög város volt Kis-Ázsia északnyugati partvidékén.
2014-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.[1]
Homérosz Iliaszában Trója fellegvárát jelenti, de ismertebb arról, hogy egy, a Kaikosz folyó mellé települt müsziai város neve is volt, amely másfél évszázadon át (i. e. 282–133) a Pergamoni birodalom központjaként és fővárosaként játszott jelentős szerepet.
A települést Xenophón görög hadvezér és történetíró említi először, i. e. 400. körül, Anabaszisz, illetve Hellénika című műveiben, de igazi jelentőségre csak mintegy száz évvel később tett szert, amikor Lüszimakhosz trák király a pergamoni fellegvárban helyezte el (akkori szemmel nézve jelentős vagyont, mintegy kilencezer tálentumot őrző) kincstárát. A király pergamoni helytartója, Philetairosz azonban i. e. 282-ben elárulta az uralkodót, és annak ellenfeléhez, Szeleukoszhoz pártolt át, aki ezért Lüszimakhosz legyőzése után engedte, hogy vazallusa a korábbinál lényegesen önállóbban irányítsa a várost. Philetairosz utódai, Eumenész, illetve I. Attalosz uralkodása alatt Pergamon végleg függetlenedett a szeleukida birodalomtól, és az azt, valamint a többi makedón utódállamot megdöntő Rómával alakított szövetséget, ami kedvezően hatott fejlődésére. Folyamatosan növelte kiterjedését: előbb Müsziát, Phrügiát és Lüdiát, majd Lükaoniát, Piszidiát és Pamphüliát csatolta magához. Ezzel az attalidák alatt a leghatalmasabb ország lett Kis-Ázsiában. Az uralkodók a birodalom kulturális színvonalát is igyekeztek növelni: hírneves iskolával, középületekkel és könyvtárral díszítették városukat (sokszor rablással gyarapítva a műgyűjteményeket és a könyvtárat). i. e. 133-ban az utolsó pergamoni uralkodó, az utód nélkül elhunyt III. Attalosz a római államot tette birodalmának örökösévé. A rómaiak legyőzték a trónkövetelő Arisztonikoszt, és i. e. 129-ben Asia néven római tartományt alakítottak ki Pergamonból. Uralkodóinak listáját lásd itt.
II. Eumenész nagy műveltségű uralkodó volt, aki az alexandriai könyvtár mintájára megalapította a pergamoni könyvtárat. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották számukra a papirusz kivitelét. E kényszer hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamenlapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni.
A pergamoni ásatások, különösen Humann és Conze kutatásai (1878–1886) gazdag anyagot szolgáltattak az i. e. III. és II. sz. görög kultúrájának ismeretéhez. A várost a várhegy környékén, gondosan aláfalazott teraszokon építették. Az alsóbb szinteken állt több híres szentély (Aszklépiosz, Athéna), valamint a színház és a csarnokokkal ellátott könyvtárépület; fent a hegytetőn a királyi palota és a Trajaneum (a római világuralom temploma). A legismertebb a piac felett kiásott Zeusz-oltár, amelynek domborművei az istenek és a gigászok küzdelmét ábrázolják, a központban Zeusz és Pallasz Athéné alakjaival.
Az oltár korhűnek szánt rekonstrukciója Berlinben a Pergamonmuseum egyik legfőbb nevezetessége.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |