Pengetős hangszerek
A Pengetős hangszerek témája az egyének és a szakemberek széles spektrumát foglalkoztatja, mivel számos területen jelentős kihatásai és visszahatásai vannak. Az egészségre gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásán át a környezetre gyakorolt hatásaiig a Pengetős hangszerek olyan téma, amely különös figyelmet érdemel, és értékes perspektívákat kínálhat a minket körülvevő világ jobb megértéséhez. Ebben a cikkben elmélyülünk a Pengetős hangszerek számos aspektusában, és mélyrehatóan feltárjuk a dimenzióit, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
A pengetős hangszerek szokásos megszólaltatási módjuk alapján különböznek más hangszerektől. A pengetés során a hangszer hangforrását alkotó rezgőképes, rugalmas testet – legtöbbször kifeszített húrt – a zenész kitéríti nyugalmi helyzetéből, majd elengedi, vagyis rugalmas potenciális energiát ad át a hangszernek. A létrejövő rezgésfolyamat csillapított, egyre csökkenő intenzitású.
A pengetős hangszereket ujjal, körömmel (pl. hárfa, klasszikus gitár), erre a célra készült eszközzel, pengetővel (pl. mandolin) vagy a csembaló esetében billentyűzettel működtetett mechanikus szerkezettel pengetik. A pengetős hangszerek fogalma alatt elsősorban a pengetéssel megszólaltatott húros hangszereket értjük, de az idiofon hangszerek között is van, amit a húrok pengetéséhez hasonló módon szólaltatnak meg, például a doromb.
A vonós hangszereket is meg lehet szólaltatni pengetéssel: az ilyen játékmód neve pizzicato.
Források
Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723
