A mai világban a Padlófűtés nagyon érdekes és fontos témává vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Padlófűtés továbbra is vitákat és vitákat generáló téma. Ebben a cikkben a Padlófűtés-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai hatásig. Feltárjuk az évek során kialakult fejlődését, különféle értelmezéseit és a jelenkori világban betöltött szerepét. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt az izgalmas és érdekfeszítő témát.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
A padlófűtés egy fűtési forma.
Részben az ókori nagyobb épületekben építettek padlófűtést (hypocaustum), részben a középkori kolostorokban alkalmazták a padlófűtés egy légfűtéses módját. Magyarországi példája a Margit-szigeti domonkos kolostorban látható. A Margit-szigeti domonkos apácakolostor padlófűtésében egy kis téglával kibélelt fűtőkamrában tüzeltek, aminek teteje egy soklyukú kőlappal volt lefedve. A fa égetésekor a lyukak le voltak zárva, majd mikor szénné égett a kamrában lévő fa, szabaddá téve őket kellemes meleg áramlott a refektórium vendégei számára. A kutatás egyébként a más kolostorokban elterjedt fűtési rendszer rokonaiként és nem a római hypocaustum, azaz padlófűtés továbbéléseként tartja számon a szigeti rendszert. Nagyobb méretben oszlopokra épített padló alatt vezeték ki a füstöt. A magyar várak közül a budai, az esztergomi, és a visegrádi királyi vár fontosabb helyiségeit így fűtötték. Megtekinthető leletei az Aquincumi Múzeumban találhatók.
Valamilyen fűtőközeg (leginkább víz) felmelegítése és áramoltatása, az erre használatos berendezésekkel, csövekkel, idomokkal, szerelvényekkel.[1]
A sugárzófűtések csoportjába tartozik: mivel a komfortérzetet az ilyen jellegű hőátadás (a hőáramlásos konvektív hőátadással szemben) kb. 55%-ban határozza meg, így alkalmazása indokolt. Kezdetben luxusigényű fűtési rendszereknél alkalmazták (ipari épületekben nagy belmagasságú terek fűtésének egyik lehetséges megoldásaként), manapság családi házak, társasházak egyéb lakó- és hivatali épületek megszokott fűtési rendszerévé is vált.
A tisztán padlófűtéssel kivitelezett rendszer a 2010 előtt épült épületekben azonban ritka, és nem is célszerű, mivel
A fenti megfontolásokból célszerű volt a padlófűtést hagyományos radiátoros fűtéssel kombinálva alkalmazni, régebben. A mai előírásoknak megfelelve azonban elég lehet csak a padló vagy a mennyezetet fűteni, esetleg a külső lehűlő felületet is bevonni a fűtésbe, ha a méretezés szerint nem elég a fűtési felület.
A fűtési rendszerek tervezését a külső és belső térelhatároló szerkezetek hőtechnikai adataiból, a mértékadó téli fűtési hőszükséglet számításával kell kezdeni. Előzetes becslés vagy ellenőrzés céljára használható a tapasztalati "hőkarakterisztika" módszer: ez alapján a fűtött légtér mértékadó, egységnyi (fajlagos) hőszükséglete 30...70 W/m³ érték közé esik, 2010 előtti épületeknél! A mai épületeknél 10-30 W/m3, passzív házaknál 3-10W/m3 körüli értékek alakulnak, de minden esetben hőtechnikai méretezéssel lehet pontosan kiszámolni! A hőszükséglet legalább 30...40%-át javasolt volt konvektorlemezes, radiátoros fűtéssel fedezni, a régebbi építéseknél. A padlófűtés hasznos felületét, ha vannak padlóra állítottak a bútorok, a felületükkel csökkentve lehet figyelembe venni. A szőnyegek is teljesítmény rontó tényezőként jelennek meg! A sugárzófűtés miatt, a hőszükséglet számításnál feltételezett belső hőmérséklet 1-3 °C-kal alacsonyabb lehet.(1 fok hőmérséklet különbség 6-7% energia megtakarítás!!) Padlófűtés céljára kizárólag erre minősített csövet használjunk fel (oxigéndiffúzió ellen védett térhálósított polietilén, műanyag bevonatos min. 0,7 mm falvastagságú padlófűtési rézcső stb.): a csövek legáltalánosabb belső átmérője 12–13 mm. Ha nem oxigéndiffúzió védett cső került alkalmazásra, mindenképpen hőcserélős leválasztás javasolt!!
Létezik nedves kialakítású (bebetonozott jellemzően) ez az leggyakrabban alkalmazott, de létezik száraz kialakítású is.