Otto von Bülow

Ez a cikk a Otto von Bülow témával foglalkozik, amely jelenleg nagy érdeklődést váltott ki, mivel többféle vonatkozása van a különböző területeken. A Otto von Bülow-et különböző tudományágak szakértői tanulmányozták és kutatták, akik igyekeztek alaposan megérteni jellemzőit, hatását és társadalmi relevanciáját. A kezdetektől a mai fejlődésig a Otto von Bülow vitákat és elmélkedéseket váltott ki a kultúrára, gazdaságra, politikára, technológiára, a környezetre és az emberi élet egyéb alapvető vonatkozásaira gyakorolt ​​hatásáról. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és frissített nézetet mutasson be a Otto von Bülow-ről, feltárva annak számos oldalát és a jelenkori világban betöltött jelentőségét.

Otto von Bülow
Született1911. október 16.
Wilhelmshaven
Meghalt2006. január 5. (94 évesen)
Hamburg
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Fegyvernemhaditengerészet
Rendfokozatasorhajókapitány
Egysége21. tengeralattjáró flottilla
6. tengeralattjáró flottilla
31. tengeralattjáró flottilla
23. tengeralattjáró flottilla
1. rombolóraj
Csatáimásodik világháború
KitüntetéseiElső és Másodosztályú Vaskereszt
Tengeralattjáró-háború jelvény (1939)
Lovagkereszt
Lovagkereszt tölgyfalombokkal ékesítve
Tengeralattjáró-háború jelvény gyémántokkal
Másodosztályú háborús érdemrend kardokkal
Iskoláihaditengerészeti akadémia (Mürvik)

Otto von Bülow (Wilhelmshaven, 1911. október 16. – Hamburg, 2006. január 5.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Tizenöt hajót elsüllyesztett, kettőt megrongált, ezek összesített vízkiszorítása 89 259 brt volt. Egy valójában el sem süllyesztett hajóért megkapta a tölgyfalombokkal ékesített Lovagkeresztet.[1]

Pályafutása

Otto von Bülow 1930. január 9-én csatlakozott a német haditengerészethez. Pályafutásának első tíz évében a Deutschland és a Schleswig-Holstein csatahajón, valamint több légvédelmi egységen szolgált. 1939. június 1-jén sorhajóhadnaggyá léptették elő. 1940 áprilisában áthelyezték a 21. tengeralattjáró-flottillához, és hét hónappal később átvette az U–3 iskolahajó kapitányi posztját. 1941 augusztusában az U–404 kapitánya lett, első őrjáratára 1942 januárban futott ki Kielből. Hat háborús küldetése volt, ezek során 15 hajót pusztított el, köztük a Brit Királyi Haditengerészet HMS Veteran rombolóját.[1]

1943. április 23-án Bülow négy torpedót lőtt ki az HMS Biter brit kísérő hordozóra, amelyről azt gondolta, hogy a USS Ranger anyahajó. Négy robbanást hallott, és rádión azt jelentette a főhadiszállásnak, hogy valószínűleg elpusztította a USS Rangert. Dönitzék megerősítést kértek, amit Bülow meg is tett, mivel biztos volt a találatban. Ennek köszönhetően, habár valójában egyik torpedója sem talált, megkapta a tölgyfalombokat a Lovagkeresztjéhez. A USS Ranger elsüllyesztését megírta a német sajtó, és Adolf Hitler saját kezűleg tüntette ki a parancsnokot. Az amerikaiak lecsaptak az esetre, és gyávasággal vádolták a német tisztet.[1]

Bülow az őrjárat után más pozícióba került. 1943. június 1-jén korvettkapitánynak nevezték ki, majd szeptembertől megalapította a 23. – kiképző – tengeralattjáró-flottillát Danzigban. 1945 tavaszán kinevezték az U–2545 kapitányának, de őrjáratot nem tett vele. A háború utolsó heteiben az egyes haditengerészeti rohamzászlóaljat irányította. Brit hadifogságba került, ahol három hónapot töltött.[1]

Összegzés

Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–3
1940. november 11. – 1941. július 2.
0
0
0
0
U–404
1941. augusztus 6. – 1943. július 19.
6
280
17
89 259
U–2545
1945. március 29. – 1945. április 18.
0
0
0
0

Elsüllyesztett hajók

Búvárhajó Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt
U–404 1942. március 5. Collamer  Egyesült Államok 5112
U–404 1942. március 13. Tolten  Chile 1858
U–404 1942. március 14. Lemuel Burrows  Egyesült Államok 7610
U–404 1942. március 17. San Demetrio  Egyesült Királyság 8073
U–404 1942. május 30. Alcoa Shipper  Egyesült Államok 5491
U–404 1942. június 1. West Notus  Egyesült Államok 5492
U–404 1942. június 3. Anna  Svédország 1345
U–404 1942. június 24. Ljubica Matkovic  Jugoszlávia 3289
U–404 1942. június 25. Nordal  Panama 3845
U–404 1942. június 25. Manuela  Egyesült Államok 4772
U–404 1942. június 27. Moldanger  Norvégia 6827
U–404 1942. szeptember 11. Marit II*  Norvégia 7417
U–404 1942. szeptember 12. Daghild*  Norvégia 9272
U–404 1942. szeptember 26. HMS Veteran**  Egyesült Királyság 1120
U–404 1943. március 29. Nagara  Egyesült Királyság 8791
U–404 1943. március 30. Empire Bowan  Egyesült Királyság 7031
U–404 1943. április 12. Lancastrian Prince  Egyesült Királyság 1914

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
** Hadihajó

A háború után

1956 júliusában csatlakozott a szövetségi haditengerészethez. 1960-ban ő vette át Charlestonban a Z–6 rombolót, a korábbi USS Charles Ausburne-t az amerikai haditengerészettől. 1963-ban a harmadik rombolóraj parancsnokának nevezték ki. 1965-től öt éven át a hamburgi laktanya parancsnoka volt. 1970-ben nyugállományba vonult.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e WW

Források