Noktürn
A Noktürn olyan téma, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein. Az idő múlásával jelentősége mind személyes, mind kollektív szinten egyre fontosabbá vált, ellentmondó véleményeket generálva, és kiterjesztette hatókörét a különböző tanulmányi és kutatási területekre. Ebben a cikkben a Noktürn-hez kapcsolódó különböző perspektívákat fogjuk megvizsgálni, megvizsgálva a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását és az idők során bekövetkező fejlődését. A kultúrára és a politikára gyakorolt hatásától a tudományos és technológiai téren való relevanciájáig a Noktürn jelentős nyomot hagyott, amely megérdemli, hogy teljes egészében elemezzük és megértsük.
Frédéric Chopin: Esz-dúr noktürn, opus 9, no. 2.
Liszt Ferenc: Szerelmi álmok, S.541 |
A noktürn (franciául nocturne, olaszul notturno)[1] komolyzenei műfaj, a latin nocturnus szóból származó zenei kifejezés, jelentése „éjszakai zene”. A noktürnök zongorára vagy zenekarra írt, melankólikus hangulatú, kisebb lírai művek.[2]
Jelentése a különböző korokban
A 18. század második felében a fúvós vagy vonós kamarazene-együttesre írt több tételes kompozíciók, pl. Joseph Haydnnál a divertimento vagy szerenád-típusú művek megjelölésére használt kifejezés. Néha (pl. Bonifazio Asiolinál) a szerenád-szerű vokális műveket is jelöltek így.[3]
A 19. század romantikus zongoraműveinél (pl. John Field, Frédéric Chopin, Robert Schumann) a szabad formátumú lírikus darabok elnevezése.[3]
Jegyzetek
- ↑ Notturno. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Magyar etimológiai szótár
- ↑ a b dr. Bartha Dénes: Zenei Lexikon (Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1965)
