Nizzai szerződés

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Nizzai szerződés témáját, elemezve annak eredetét, fejlődését, relevanciáját a jelenben és a lehetséges jövőbeni fejlesztéseket. A Nizzai szerződés a különböző területeken széles körben tárgyalt és tanulmányozott téma, amely felkeltette az akadémikusok, kutatók, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. A történelem során a Nizzai szerződés döntő szerepet játszott különböző összefüggésekben, jelentősen befolyásolva a társadalmat, a kultúrát és a mindennapi életet. Egy átfogó elemzésen keresztül foglalkozunk a Nizzai szerződés megértéséhez használt különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel, valamint azokkal a következményekkel és kihívásokkal, amelyeket jelenleg jelent. Ezzel a cikkel átfogó képet kívánunk nyújtani a Nizzai szerződés-ről és annak a társadalomra gyakorolt ​​hatásáról, elősegítve ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatos konstruktív és gazdagító vitát.

A nizzai szerződést 2001. február 26-án írták alá az Európai Unió akkori tagállamai, és 2003. február 1-jén lépett hatályba. Kiegészítette a maastrichti szerződést (az Európai Unióról szóló szerződést) és a római szerződést (Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést). A nizzai szerződés megújította az Unió intézményrendszerét, hogy az a tervezett bővítések után is működőképes legyen. Ezt az amszterdami szerződéssel akarták biztosítani, de annak megkötésekor nem jártak sikerrel.

A hatályba lépés egy ideig kétséges volt, miután az ír népszavazás 2001 júniusában elutasította. A népszavazást egy évvel később megismételték, ahol a szavazók elfogadták a szerződést.

A szerződés intézkedései

A nizzai szerződés megváltoztatta a szavazás rendszerét a Tanácsban. Az új rendszerben a szavazás sikerességéhez szükséges:

  • a tagországok legalább felének (egyes kérdésekben kétharmadának)
  • a szavazatok legalább 74%-ának
  • a népesség legalább 62%-ának

az egyetértése.

A szerződés az Unió bővítése után 732-re emelte képviselői helyek számát az Európai Parlamentben

Csökkentette az Európai Bizottság tagjainak számát. Elrendelte, hogy amint az Európai Unió tagállamainak száma eléri a 27-et, a biztosok száma kevesebb legyen a tagállamok számánál. A módosítás 27. tagállam csatlakozása utáni első Bizottság hivatalba lépésének időpontjától lép érvénybe.

A szerződés tartalmazott intézkedéseket az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártának pénzügyi következményeivel kapcsolatban.

Források

További információk

  • Mezei Géza: Helyreállított Európa. Európa-építés és egységstratégiák a Marshall-tervtől a Nizzai Szerződésig; Osiris, Bp., 2001 (Magyarország az Európai Unióban)
  • Az európai integráció alapszerződései. A Római, a Maastrichti, az Amszterdami és a Nizzai Szerződések. Hatályos és összehasonlító szöveg; szerk. Fazekas Judit, ford. Fridély Ágnes, Takács Tibor; 2. átdolg. kiad.; KJK-Kerszöv, Bp., 2002
  • Merre tovább Európa? Körkép 60 évvel a Római Szerződés aláírása után; szerk. Szekeres Ildikó;SZTE ÁJK NRTI, Szeged, 2017 (Nemzetközi és regionális tanulmányok)


Aláírva
Hatályban
Szerződés 		1948
1948
Brüsszeli szerződés 		1951
1952
Párizsi szerződés 		1954
1955
A brüsszeli szerződés módosítása 		1957
1958
Római szerződés 		1965
1967
Egyesítő szerződés 		1975
1975
Az Európai Tanács döntése 		1986
1987
Egységes Európai Okmány 		1992
1993
Maastrichti szerződés 		1997
1999
Amszterdami szerződés 		2001
2003
Nizzai szerződés 		2007
2009
Lisszaboni szerződés
                       
Az Európai Unió három pillére  
Európai Közösségek  
Európai Atomenergia Közösség (EURATOM)
Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) A szerződés 2002-ben hatályát vesztette Európai Unió (EU)
    Európai Gazdasági Közösség (EGK) Európai Közösség (EK)
    TREVI-csoport Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA)  
  Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC)
  Európai Politikai Együttműködés (EPE) Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP)
Konszolidálatlan szervezetek Nyugat-európai Unió (NYEU)    
Feloszlatva 2010-ben