A mai cikkben részletesen megvizsgáljuk a Niokolo-Koba Nemzeti Park-et, amely téma az elmúlt években sok ember érdeklődését felkeltette. A Niokolo-Koba Nemzeti Park eredetétől a jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatásáig olyan téma, amely különböző területeken kíváncsiságot és vitát váltott ki. Ebben a cikkben különböző nézőpontokat elemezünk, megvizsgáljuk azok hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira, és megvizsgáljuk relevanciájukat a jelenlegi kontextusban. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a Niokolo-Koba Nemzeti Park lenyűgöző világában, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál. Ne hagyja ki ezt az átfogó felfedezést, amely felnyitja a szemét a Niokolo-Koba Nemzeti Park új ötletei és megközelítései előtt!
Nikolo-Koba Nemzeti Park | |
Világörökség | |
![]() | |
Nikolo-Koba | |
Adatok | |
Ország | Szenegál |
Világörökség-azonosító | 153 |
Típus | természeti helyszín |
Felvétel éve | 1981 |
Veszélyeztetettség | 2007– |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Niokolo-Koba Nemzeti Park témájú médiaállományokat. |
A Niokolo-Koba Nemzeti Park, Szenegál fővárosától 650 km-re keletre, a guineai határ mentén, a Tambacounda régióban fekszik. A nemzeti park státuszt 1954-ben kapta meg, 1981-ben lett a világörökség része.
A park területét összesen négyszer (1962, 1965, 1968, 1969) növelték, azonban a függetlenségért folyó harc során a kormány elhanyagolta a területet. Az 1990-es évektől kezdve a Szenegáli Nemzeti Parkok Igazgatósága és a Kutatási és Fejlesztési Intézet szoros kooperációban dolgozik azért, hogy a parkokban élő állatok számát évről évre növelje. A guineai Badiar Nemzeti Parkkal közösen létrehozott program szintén segíti a park ökológiai komplexitásának megőrzését.
A parkot a Gambia, valamint két mellékfolyója, a Koulountou és a névadó Niokolo-Koba szeli át. Domborzatát tekintve viszonylag sima, legmagasabb pontja az Assirik-hegy, 311 méterrel. A nagyrészt 200 méter magas dombokat hatalmas, az esős időszak alatt mocsarakká átalakuló síkságok választják el egymástól.
A Fouta-Djalon hegységhez közeledve, ahol a Niger, a Szenegál és a Gambia folyók erednek, a park domborzata feltűnően egyenetlenebbé válik. Az itt található hegycsúcsok természetes határt képeznek Szenegál és Bissau-Guinea között. A Simenti az egyetlen folyamatos állóvíz a területen, mely lehetőséget ad a szavanna állatainak, hogy a sós vízben megmártózzanak.
A nemzeti park állatvilága kiemelkedően gazdag.
Megközelítőleg 1500 növényfaj található a parkban. A jellegzetes fák közül érdemes megemlíteni a majomkenyérfát, a Khaya senegalensis-t és a palmira-pálmát.
Az Assirik-hegyen találjuk Szenegál utolsó elefántjait, melyek kiemelt védettséget élveznek, valamint az utolsó óriás jávorantilopokat, melyeknek a súlya elérheti az egy tonnát is.
A park hivatalosan december 15. és április 30. között tart nyitva. Ezen időszakon kívül a központi épület és a Simenti szálloda is zárva tart, de elvileg a park bármikor látogatható. Napközben reggel 7 és délután 18 óra között van nyitva a park kapuja. Különösen az esős évszakban, novemberig egyes utak kizárólag négykerék meghajtású (4WD) járművel járhatók, de az ilyen járművek használata egész évben ajánlott, mivel (a szálloda és a kapu összeköttetését kivéve) értelemszerűen nincsenek kiépített utak.
A vadállomány megfigyelésére legkedvezőbb időszak áprilistól májusig tart.
A parkba csak járművel szabad belépni, gyalogos közlekedés nem megengedett. Szervezett, angolul beszélő idegenvezetővel rendelkező utakhoz lehet csatlakozni, amihez a járművet a park biztosítja.
A park megközelítése: Tambából taxival vagy négykerék meghajtású járművel. Létezik transzfer járat is a Keur Khoudia szálloda (Tamba) és a Simenti szálloda között. Tambából minibusz járat van a Dar Salam bejáratig.
Tamba = Tambacounda („Tamba” a helyi lakosság által használt becenév).