Nicolas Bay

Napjainkban a Nicolas Bay fontos jelentőségűvé vált a mai társadalomban. Akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár a politikai döntéshozatalra gyakorolt ​​befolyása, akár a tudományos területen való relevanciája miatt, a Nicolas Bay minden korosztálytól és háttérrel rendelkező ember figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Nicolas Bay jelenségét és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Az eredetétől a mai fejlődésig részletesen elemezzük, hogy a Nicolas Bay hogyan hagyta nyomát a társadalomban, és hogyan befolyásolja továbbra is mindennapi életünket.

Nicolas Bay
Nicolas Bay 2022-ben
Nicolas Bay 2022-ben
A Nemzeti Tömörülés főtitkára
Hivatali idő
2014. november 30. – 2017. szeptember 30.
ElődSteeve Briois
UtódSteeve Briois
Európai Parlamenti képviselő
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. július 1.
Regionális képviselő
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2015. december 18.
Önkormányzati képviselő
Hivatali idő
2014. március 23. – 2015. március 16.
Született1977. december 21. (47 éves)
Franciaország Saint-Germain-en-Laye (Yvelines)
PártNemzeti Tömörülés (1992-1999, 2008-2022)
Nemzeti Republikánus Mozgalom (1999–2008)
Visszahódítás (2022-2024)
Foglalkozáspolitikus
IskoláiUniversité Paris-Nanterre
Vallásrómai katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Bay témájú médiaállományokat.

Nicolas Bay (Saint-Germain-en-Laye, Yvelines, 1977. december 21. –) francia politikus. 2014 novemberétől 2017 szeptember 30-ig a Nemzeti Front főtitkára volt. 2014. július elsején képviselőnek választották az Európai Parlamentbe, ahol a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) frakció tagja, annak 2015. június 15-i megalapítása óta. 2017. szeptember 12-én a frakció társelnökének választották. Ezenkívül 2010. március 21-től a régiós tanács tagja Normandiában.

Politikai pályafutása

Bay 1992-ben csatlakozott a Nemzeti Fronthoz.[1] Hamarosan a párt ifjúsági szervezetének (FNJ) vezetője lett Yvelines és Ile-de-France régióban.

1998-ban, Guillaume Peltier-vel közösen megalapította az Ifjúkeresztény Akció Egyletet (AJAC), amely ellenezte az eutanáziát és a bejegyzett élettársi kapcsolatot azonosneműek között. Nagyjából 250 tagja volt és közel állt a Bruno Mégret vezette Nemzeti Republikánus Mozgalomhoz (MNR).

A Nemzeti Front 1998-as pártszakadásakor az MNR-hez csatlakozott, először az MNR ifjúsági szervezete országos igazgatóhelyetteseként, majd pedig a választásokért volt felelős a pártban. Egyike volt az MNR két önkormányzati képviselőjének, akiket 2001-ben választottak meg az Yvelines régióbeli Sartrouville településen, ahol listán 11,3 százalékot szereztek. A 2002-es választásokon Yvelines 5. számú választókörzetében volt jelölt. A 2004-es regionális választásokon az MNR listavezetője volt Ile-de-France régióban, 1,18 százalékot szerzett. A 2004-es európai parlamenti választáson, szintén Ile-de-France régió listavezetőjeként csak 0,28 százalékot kapott. A 2008-as önkormányzati választásokon megőrizte képviselői mandátumát Sartrouville-ben, ám ekkor a listája csak 5,2 százalékot kapott. Így ő lett az MNR egyetlen önkormányzati képviselője 3000 főnél népesebb településen.

Amikor 2008 májusában Mégret lemondott az elnökségről, Bay és szövetségesei nyerték el a párt vezetését. A Nemzeti Fronttal, különösen Marine Le Pennelegyre szorosabb kapcsolatai miatt viszont a párt tanácsa úgy döntött, eltávolítja őt a pártból 2008 szeptemberében. Ugyan nem tagja a Nemzeti Frontnak, hanem csak a „National Convergences” politikai klubnak, rajta volt a Nemzeti Front listáján a 2009-es európai parlamenti választáson, az északnyugati régióban.

A párton belüli tiltakozások ellenére a 2010-es regionális választásokon ő lett a Nemzeti Front képviselőjelöltje[2] Felső-Normandia régióban. 

Florian Philippot, a Nemzeti Front alelnökének 2017. szeptember 21-i kilépése után a párt európai ügyekért felelős alelnökének választották.[3]

Bayt 2022. február 15-én kizárták a pártból, mert vélhetően Éric Zemmourt támogatta egy kampányon. Később Bay csatlakozott a Visszahódítás párthoz, melynek jelenleg ő az egyik alelnöke.

Politikai nézetei

Az euroszkeptikus Nemzeti Front tagjaként határozottan támogatta az Egyesült Királyság kilépését az Európai Unióból.[4] Többször is egyértelműsítette, hogy politikája nem Európa ellen irányul, hanem a nemzetállamokat ellehetetlenítő Európai Unió ellen, annak jelenlegi formájában.

Nicolas Bay európai parlamenti felszólalásaiban és más fórumokon is hangsúlyozta a Visegrádi Négyek együttműködésének jelentőségét.[5][6] A francia politikus többször is elismeréssel beszélt a magyar kormány migrációs politikájáról,[7] és támogatásáról biztosította a nemzeti szuverenitást hangsúlyozó magyar Európa-politikát.[8] „Mi olyanokkal próbálunk együttműködni, akikkel legalább az alapok közösek: Magyarországon azt támogatjuk, amit a Fidesz-kormány tett” – nyilatkozta az Origo.hu-nak[9] arra a felvetésre, hogy az Európai Parlamentben nem működnek együtt a Jobbikkal, mert álláspontja szerint a magyar jobboldali párt nem osztja az alapelveiket.

Magánélete

Cserkész[1] volt; római katolikusnak[1] vallja magát, és részt vett a 2013-as melegházasság elleni tüntetéseken.[10] 2008 óta házas, három gyermek édesapja.[11]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Mestre, Abel (6 December 2015). "Nicolas Bay, ou l'ascension d'un apparatchik FN". Le Monde.
  2. ↑ FN list of candidates. . (Hozzáférés: 2017. április 15.)
  3. ↑ http://www.europe1.fr/politique/fn-nicolas-bay-quitte-la-vice-presidence-du-parti-et-prend-la-charge-des-affaires-europeennes-3451328 Europe 1
  4. ↑ "Brüsszel célja a nemzetállamok totális ellehetetlenítése". 888.hu
  5. ↑ Nicolas Bay (FN) üdvözli az európai nemzetek ébredését - felszólalás az Európai Parlament plenáris ülésén 2016-ban (magyar nyelven)
  6. ↑ Nicolas Bay: l'europe Visegrad (francia nyelven)
  7. ↑ Nicolas Bay (FN) : Budapest plutôt que Bruxelles - felszólalás az Európai Parlament plenáris ülésén 2015-ben (francia nyelven)
  8. ↑ A vezető feladata megvédeni a népét Archiválva 2017. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Magyar Hírlap 2015. augusztus 13.
  9. ↑ Origo: Nemzeti Front: Orbánékat támogatjuk, nem a Jobbikot (magyar nyelven). http://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2017. április 15.)
  10. ↑ "Huge anti-gay-marriage protest march in Paris". BBC News
  11. ↑ Biographie – Nicolas Bay (fr-FR nyelven). nicolasbay.fr. . (Hozzáférés: 2017. április 15.)