Nice (Unix)
Ma ebben a cikkben a Nice (Unix)-ről fogunk beszélni. A Nice (Unix) téma az évek során sok ember érdeklődését és kíváncsiságát váltotta ki. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a történelemre gyakorolt hatása, akár a jövőre vonatkozó potenciálja, akár egyszerűen csak érzelmi értéke miatt, a Nice (Unix) olyan téma, amelyet érdemes elemezni és megvitatni. Ebben a cikkben a Nice (Unix) különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől az élet különböző területeire gyakorolt hatásáig. Reméljük, hogy ez az olvasmány informatív és gazdagabb mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni a Nice (Unix)-et.
A nice egy standard Unix parancs, mely egy újonnan indítandó folyamat prioritásának megadására szolgál.
Alakja:
nice parancs paraméter...
A parancs a prior értéket állítja be az indítandó parancs nice-értékének. A -n paraméter default értéke 10. A programok nice nélkül 0-s nice-értékkel indulnak.
Minél nagyobb egy folyamat nice-értéke, annál kisebb a prioritása. Csak a superuser adhat meg negatív értékeket, s növelheti ezáltal egy folyamat futási sebességét.
Már futó program prioritásának megváltoztatása:
renice prior azonosító...
A -n kapcsoló elhagyható. prior lehet egy nice-érték, vagy plusz-jellel kezdve annak növekménye. Normál felhasználó akkor sem csökkentheti a nice-értéket, ha korábban ő növelte meg.
azonosító jelentése az előtte álló kapcsolótól függ:
- -u: felhasználó. Az összes felhasználó által indított processz prioritása változik.
- -p: processzazonosító (default). Az azonosítók pl. a ps vagy top paranccsal kérdezhetők le.
- -g: processzcsoport.
A visszatérési érték 0, ha a művelet sikeres volt, és -1 különben.
Egy folyamat prioritását a rendszer a következő képlettel határozza meg:
folyamat_prioritás = alap_prioritás + elhasznált_processzoridő / konstans + nice_érték
A nice érték minden esetben egy -20 és 19 közötti egész szám.
