Ebben a cikkben a Nâzım Hikmet témájában fogunk elmélyülni, amely különböző területeken nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Annak érdekében, hogy teljes mértékben megértsük jelentőségét és hatását, feltárjuk eredetét, fejlődését és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Nâzım Hikmet körül létező különféle nézőpontokat és véleményeket, valamint azt, hogy milyen lehetséges következményei vannak a jelenlegi kontextusban. Hasonlóképpen, elmélyülünk a releváns esettanulmányokban, amelyek segítenek jobban megérteni annak hatókörét és relevanciáját ma. A naprakész és releváns információk összegyűjtésével vitát kívánunk generálni a Nâzım Hikmet körül, amely gazdagítja az ismereteket és elősegíti a mélyreható gondolkodást ezzel a jelentős témával kapcsolatban.
Nâzım Hikmet | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1902. január 15.![]() |
Elhunyt | 1963. június 3. (61 évesen)![]() |
Sírhely | Novogyevicsi temető |
Nemzetiség | török |
Szülei | Celile Hanım |
Házastársa | Münevver Andaç |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | dal, dráma, regény |
Irodalmi irányzat | avantgárd, szocialista realizmus |
Irodalmi díjai | Nemzetközi Békedíj |
![]() | |
Nâzım Hikmet aláírása | |
Nâzım Hikmet weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nâzım Hikmet témájú médiaállományokat. |
Nâzım Hikmet Ran (1902. január 15. – 1963. június 3.), ismertebb nevén Nâzım Hikmet (nɑːˌzɯm hikˈmɛt), török költő, drámaíró, regényíró; az egyik legismertebb modern török költő, kit világszerte a 20. század legnagyobb költőinek egyikeként tartanak számon.[1] Nemzetközi hírnévre lírájával tett szert.[2] Többször hivatkoznak rá mint „romantikus kommunistára”,[3] illetve „romantikus forradalmárra”.[2] Politikai nézetei miatt többször letartóztatták, illetve száműzték. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le.
Hikmet Selânik (Szaloniki) városában született, a mai Görögország területén, ahol édesapja kormánytisztviselőként dolgozott. Általános iskolai tanulmányait Isztambul Göztepe negyedében végezte, majd a rangos Galatasaray Lisesi gimnáziumban tanult, akárcsak édesapja. Itt ismerkedett meg a francia nyelvvel. 1913-ban egy másik, a város Nişantaşı negyedében lévő gimnáziumába iratták át.
Hikmet az 1920-as években Moszkvában tanult, ekkor került Majakovszkij és V. E. Mejerhold költészetének befolyása alá, illetve ismerkedett meg a leninista szemlélettel.[3] A fiatal futurista szovjet költők is nagy hatást gyakoroltak rá. Mikor visszatért Törökországba, a török avantgard vezéregyénisége lett, innovatív verseivel, drámáival és forgatókönyveivel.[3] A szillabikus verselés formáit megtörve szabadverselésbe kezdett, mely jobban harmonizált a török nyelv hangzásával.
Több versét megzenésítették, ezek közül Zülfü Livaneli dalai a legnépszerűbbek. Görögre fordított verseihez Manosz Loizosz és Thánosz Mikrúcikosz zeneszerzők komponáltak zenét.
Az 1940-es években a költő-írót politikai nézetei miatt börtönbüntetésre ítélték, ami külföldön népszerű beszédtéma lett az értelmiség körében. 1949-ben Pablo Picasso, Paul Robeson és Jean-Paul Sartre is kampányolt a szabadon engedéséért. 1950-ben Hikmet 18 napos éhségsztrájkba kezdett, később egy általános amnesztia keretében szabadon engedték. 1951-ben Nemzetközi Békedíjjal jutalmazták. Többször járt Magyarországon, először 1952. július 11. és 21. között, utoljára 1956 májusában.[4]
Hikmet 1963-ban szívrohamban hunyt el Moszkvában, miután éveket töltött ott száműzetésben kommunista nézetei miatt. Itt temették el, a híres Novogyevicsje temetőben, ahol olyan írók nyugszanak, mint Gogol és Csehov. Hikmet kívánsága az volt, hogy egy falusi temetőben, egy platánfa alatt helyezzék nyugalomra bárhol Anatóliában, de ez sohasem teljesült.
Törökországban Nazım Hikmetet a hazafias költők között tartják számon, az egyszerű falusi, városi emberekről (Memleketimden İnsan Manzaraları – Emberképek a szülőföldemről), a török függetlenségi háborúról (Kurtuluş Savaşı Destanı – A függetlenségi háború eposza) írt versei rendkívül népszerűek.
Yine Sana Dair | Újra te | |
---|---|---|
Sende ben, | Benned én | |
Kutba giden bir geminin sergüzeştini, | a kikötő felé haladó hajó nyugalmát, | |
Sende ben, | Benned én | |
Kumarbaz macerasını keşiflerin, | a felfedezők játékszenvedélyét szeretem, | |
Sende uzaklığı, | Benned én a távozást, | |
Sende ben, imkansızlığı seviyorum. | Benned én a lehetetlent szeretem. | |
Güneşli bir ormana dalar gibi | Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe, | |
Dalmak gözlerine ve kan ter içinde, aç ve öfkeli, | s a vadász étvágyával verejtékes-véresen | |
Ve bir avcı istilasıyla etini dişlemek senin. | húsodba harapni dühös-éhesen. – | |
Sende ben, | Benned én | |
imkansızlığı seviyorum, | a lehetetlent, | |
Fakat asla ümitsizliği değil…. | de nem a kétségbeesést szeretem. | |
Nazım Hikmet (1901–1963) törökül: Yine Sana Dair,[5] magyar fordítás: Eörsi István[6] |
Nazım Hikmet műveinek felhasználásával több film is készült, illetve néhánynak ő maga írta a forgatókönyvét.[7]