Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Martine Aubry témáját, elemezve annak különböző aspektusait és mai relevanciáját. A Martine Aubry olyan téma, amely felkeltette a szakértők és általában a társadalom figyelmét, szenvedélyes vitákat váltott ki és nagy érdeklődést váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a különböző területekre gyakorolt hatását, globális és helyi szintű következményeit, valamint a lehetséges megoldásokat és kihívásokat. Kritikus és reflexiós perspektívával igyekszünk átfogó képet nyújtani a Martine Aubry-ről, tájékozott és gazdagító perspektívát kínálva olvasóinknak ebben a jelenleg aktuális témában.
Martine Aubry | |
![]() | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2001. március 18. | |
Előd | Pierre Mauroy |
munkaügyi miniszter | |
Hivatali idő 1991. május 15. – 1993. március 29. | |
Előd | Jean-Pierre Soisson |
Utód | Michel Giraud |
szociális ügyekért felelős miniszter | |
Hivatali idő 1997. június 2. – 2000. október 18. | |
Előd | Jean-Claude Gaudin |
Utód | Elisabeth Guigou |
Született | 1950. augusztus 8. (74 éves) Párizs |
Párt | Szocialista Párt (PS) |
Szülei | Marie Lephaille Jacques Delors |
Házastársa | Jean-Louis Brochen (2004–) |
Foglalkozás |
|
Iskolái | |
Vallás | katolicizmus |
![]() | |
Martine Aubry aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Martine Aubry témájú médiaállományokat. |
Martine Aubry született Martine Delors (Párizs, 1950. augusztus 8. –) francia politikus, Lille város polgármestere, a Szocialista Párt tagja, 2008 és 2012 között a főtitkára.
Anyja baszk származású; apja Jacques Delors, az Európai Bizottság egyik legsikeresebb elnöke (1985–1995). Első, Xavier Aubry üzletemberrel kötött házasságából egy lánya született, s bár elvált, férje nevét azután is megtartotta, hogy 2004-ben hozzáment Jean-Louis Brochen lille-i ügyvédhez.
François Mitterrand 1981-es elnökválasztási győzelme után a foglalkoztatási és szociális minisztériumban eltöltött tanulóévek, valamint a versenyszférában tett hároméves kitérő tapasztalatainak birtokában 1991-től a Szocialista Párt 1993-as választási vereségéig a munkaügyi tárcát irányította, előbb Édith Cresson, majd Pierre Bérégovoy kormányában. 1995-ben a Jacques Chirackal szemben alulmaradt szocialista elnökjelölt, Lionel Jospin szóvivője volt, majd amikor két év múlva pártja megnyerte a parlamenti választásokat, a Jospin-kormány második embere lett szociálisminiszterként. A 35 órás munkahét bevezetésével beírta nevét a történelembe. 2000 őszén lemondott ugyan a miniszterségről, de pár hónappal később Lille polgármesterévé választották. A 2002-es választásokon nem sikerült mandátumot szereznie.[1] 2008. november 25-én a francia Szocialista Párt főtitkárává nyilvánították, miután a november 21-ei – második fordulós – szavazás után riválisa, Ségolène Royal csalás miatt újraszámlálást kért. Aubry 102 vokssal kapott többet a leadott több mint 134 ezerből, mint Royal.[2]