Marokkói vipera

Ebben a cikkben a történelemben kitörölhetetlen nyomot hagyó karakter, Marokkói vipera lenyűgöző életét fogjuk felfedezni. Az évek során a Marokkói vipera csodálat, viták és viták tárgya volt, és öröksége a mai napig él. Legfigyelemreméltóbb tetteitől élete legsötétebb pillanataiig elmélyülünk Marokkói vipera életének csínján-bínján, hogy felfedezzük, mi tette ezt a figurát olyan befolyásossá. Tanúságtételeken, dokumentumokon és elemzéseken keresztül igyekszünk megvilágítani a Marokkói vipera fontosságát és hatását az ő korában és napjainkban, hogy valóban megértsük örökségének terjedelmét.

Marokkói vipera
Egy fogságban élő példány táplálkozása
Egy fogságban élő példány táplálkozása
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Viperinae
Nem: Macrovipera
Faj: M. mauritanica
Tudományos név
Macrovipera mauritanica
(Duméril & Bibron, 1848)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Marokkói vipera témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Marokkói vipera témájú médiaállományokat és Marokkói vipera témájú kategóriát.

A marokkói vipera (Macrovipera mauritanica) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

Afrika északnyugati részén, Marokkó, Algéria és Tunézia területén honos.

Megjelenése

Nagy, erős testű vipera. A kifejlett példányok elérhetik a 180 centimétert. Teste barnás szürke, melyen tisztán látható 23-33, a test alaptónusánál sötétebb folt, végig a gerinc vonalán. Foltjai cikk-cakk mintába folyhatnak össze. A test oldalain hosszúkás foltok láthatóak, amik színe a hát-mintázatánál kicsivel világosabb, de a test alapszínénél sötétebb. Ezek az a foltok össze folyhatnak vonalakba, gyakran csak szakasoszan.

Hátpikkelyei (subcaudalia vagy dorsalia) 26-27 sorban helyezkednek el.

Szaporodása

Ovipar szaporodású, fészekalja 12-18 tojásból áll.

Méreg karakterisztikája

Nem teljesen ismert, de mérge főként hemotoxikus komponensekből áll. Nagyjából 60 ismert és dokumentált marást ismer a tudomány. Először marás környéki duzzanat és viszketés, majd fájdalom és hematológiai abnormalitások tünetei jelentkeznek. Az ismert marások közül három halálos kimenetelű volt. Nagy mennyiségű méreg és hosszabb méregfogak növelik a szignifikáns megmérgeződés esélyét.

Források