Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Marcus Servilius Pulex Geminus témáját, kitérve annak legrelevánsabb és aktuális aspektusaira. Eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig, az idők során kialakult különböző megközelítéseken és perspektívákon keresztül. Ez a téma manapság rendkívül fontos, hiszen széles körű vitát és elmélkedést váltott ki a politikától a kultúráig különböző területeken, és fordulópontot jelentett a különböző problémák kezelésében. A cikk fejlesztése során a Marcus Servilius Pulex Geminus különböző aspektusait elemezzük, elmélyülve annak következményeiben, és teret teremtve a jelenség körüli kritikai reflexióhoz.
Marcus Servilius Pulex Geminus | |
Született | i. e. 229 előtt[1] ókori Róma |
Elhunyt | i. e. 175 nem ismert |
Állampolgársága | római |
Gyermekei | Marcus Servilius |
Szülei | nem ismert Gaius Servilius Geminus |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Marcus Servilius Pulex Geminus (Kr. e. 3. század–Kr. e. 2. század) ókori római politikus, az előkelő patricius Servilia gens tagja volt.
Apját Caiusnak, nagyapját Publiusnak hívták. Kr. e. 211-ben augur lett az elhunyt Spurius Carvilius helyén. Kr. e. 203-ban aedilis curulis volt, hivatali évében arany quadrigát állított a Capitoliumon kollégájával. Még ebben az évben Publius Sulpicius Galba dictator mellett volt magister equitum, és beutazta vele Itáliát, hogy kiderítsék több város Róma elleni lázadásának okait. Kr. e. 202-ben consul volt Tiberius Claudius Nero oldalán, és Etruriába küldték két legio élén. Imperiumát meghosszabbították, így Kr. e. 201-ben is megszállva tartotta a rebellis tartományt.
Kr. e. 200-ban a Publius Cornelius Scipio Africanus veteránjainak Samniumban és Apulia területén földet osztó tízfős bizottság tagja volt, Kr. e. 197-ben pedig három évre szóló triumviri megbízást kapott coloniák létesítésére Itália nyugati partvidékén. Kr. e. 167-ben még élt, és támogatta a Makedóniát leigázó Lucius Aemilius Paulus Macedonicus triumphusra tartott igényét.
Elődei: Cnaeus Servilius Caepio és Caius Servilius Geminus |
Utódai: Cnaeus Cornelius Lentulus és Publius Aelius Paetus |