Műgyanta
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Műgyanta témáját, elemezve annak különböző oldalait és releváns szempontjait. Ennek eredetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig elmélyülünk a történelemben és annak fontosságában különböző összefüggésekben. Ezenkívül megvizsgáljuk a terület szakértőinek véleményét és szempontjait, valamint a Műgyanta által közvetlenül érintettek tapasztalatait. Széleskörű és multidiszciplináris megközelítéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk ezt a nagyon releváns témát, teljes és gazdagító látásmódot kínálva az olvasónak.
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
A műgyanta vagy szintetikus gyanta a növényi gyantákhoz hasonló tulajdonságú mesterséges anyagok gyűjtőfogalma. A műgyanták viszkózus folyadékok, amelyek képesek véglegesen megkeményedni. Kémiailag nagyon különbözőek lehetnek a természetes gyantáktól.
Típusok
Típus szerint lehetnek észterizált szerves anyagok, hőre keményedő műanyagok, kopolimer komponensek stb. Teljesen, vagy döntően amorf műanyag nem lehet műgyanta.
Tulajdonságok
A műgyantákat gyakran hasonlítják az üveghez. Az üvegnél kevésbé törékeny, a súlya talán kicsivel könnyebb, de ami igazi különbség az a megmunkálhatósáág. Sokkal könnyebben lehet vele megvalósítani aprólékos és kreatív ötleteket. Ami még egy érdekes különbség a kopásállóság. Az üveggel ellentétben, ami kopik, karcolódik , fakul, addig a műgyanták inkább fényesednek.
Használata
A műgyantákat többek között felületkezelésre, ragasztásra, illetve kompozitanyagok összetevőjeként használják.
Illetve dekorációs tárgyakat is készítenek belőle, vagy éppen ékszereket. Jobban, aprólékosabban megmunkálható, mint például a kerámia vagy az üveg. Ékszereket pedig főként hobbi művészek készítenek belőle, mivel nehéz megmunkálni az anyagot. Nagyon kell figyelni a száradási időre és festés esetén a százalékos arányra is.
Források
- Kiss, Béla. Műanyag- és gumiipari kislexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó (1971)
