Leptis Magna

Ez a cikk a Leptis Magna témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Leptis Magna egy releváns téma, amely a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatása miatt felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Az évek során a Leptis Magna ellentmondó véleményeket generált, és olyan kutatások és tanulmányok tárgya volt, amelyek célja, hogy teljes mértékben megértsék a következményeit. Ez a cikk elemzi a történelmi kontextust, a különböző perspektívákat és a lehetséges megoldásokat vagy ajánlásokat a Leptis Magna-re vonatkozóan, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtson erről a témáról.

Leptis Magna
Világörökség
Septimus Severus diadalíve
Septimus Severus diadalíve
Adatok
OrszágLíbia
Világörökség-azonosító183
TípusKulturális helyszín
KritériumokIII
Felvétel éve1982
Veszélyeztetettség2016–
Elhelyezkedése
Leptis Magna (Líbia)
Leptis Magna
Leptis Magna
Pozíció Líbia térképén
é. sz. 32° 38′, k. h. 14° 19′32.633333°N 14.316667°EKoordináták: é. sz. 32° 38′, k. h. 14° 19′32.633333°N 14.316667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Leptis Magna témájú médiaállományokat.
Piactér

Leptis Magna (feliratokon néhol Lepcis Magna, mai neve Lebda) Líbia egyik ókori városa, Africa provincia, a mai Tripolitánia vidékének három jelentős városa közül az egyik.

Általános ismertető

Leptis Magna mintegy 120 km-re fekszik Tripolitól keletre (Al Khomsnál). A hatalmas romváros érdekes látnivalói Septimus Severus diadalívei, a thermák, a régi és az új fórum és a római színház. A Wadi Lebdah völgy átellenes részén fekszik a nagyon szép állapotban fennmaradt amfiteátrum, közvetlenül a tengerparton pedig a cirkusz. Ez a világ legnagyobb fennmaradt antik városa. 1911-1912-ben kezdődtek a feltárások olasz kutató vezetésével. Ugyanekkor restaurálták a diadalíveket. 1982-ben Leptis Magnát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Története

Ez a város volt a föníciaiak első kereskedelmi telepe Tripolitániumban, a Krisztus előtti 8. században. Karthágó fennhatósága alatt állt, a numidiaiak hódítása után pedig római uralom alá tartozott (Kr. e. 46). A Római Birodalom fennállása idején Leptis Magna nagy jelentőségre és vagyonra tett szert kereskedelmi központként. Itt cseréltek gazdát az afrikai egzotikus állatok, amiket a garamantészek hajtottak át a Szaharán. Elsősorban oroszlánokra és elefántokra volt kereslet az egész birodalomban, a cirkuszi játékokhoz. A Pompeius és Caesar között dúló ellenségeskedés idején a város Caesarral szemben küzdött, és amikor az uralkodó győzött, 100 000 hektoliter olívaolaj volt a büntetése. Leptis Magna lakossága ebben az időben megközelítőleg 100 000 fő lehetett. Miután Traianus uralkodása alatt a várost kolóniává nyilvánították, a város híres szülötte, Septimius Severus császár ius italicum jogot adományozott Leptis Magnának, amely további adómentességeket jelentett a városnak.

A 3. században a város hanyatlásnak indult az ismétlődő nomád támadások miatt. Bár Diocletianus alatt felújították és a provincia fővárosává tették, a vandálok 455-ös és arabok 647-ben történt hódítása idején vesztett jelentőségéből. Miután végül Tripoli lett a térség új központja, Leptis Magnából elvándorolt a lakosság.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leptis Magna című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Ranuccio Bianchi Bandinelli, Ernesto Vergara Caffarelli, Giacomo Caputo: The buried city. Excavations at Leptis Magna. Weidenfeld and Nicolson, London 1966.
  • Ernesto De Miro, Antonella Polito: Leptis Magna. Dieci anni di scavi archeologici nell'area del Foro Vecchio. I livelli fenici, punici e romani. L’Erma di Bretschneider, Roma 2005, ISBN 88-8265-309-9.
  • Maria Floriani Squarciapino: Leptis Magna. Raggi, Basel 1966 (Ruinenstädte Nordafrikas 2).
  • Detlev Kreikenbom: Wandel der Stadt Leptis Magna während der frühen Kaiserzeit. Asymmetrische Kontakte und Innovation. In: Walter Bisang (Hrsg.): Kultur, Sprache, Kontakt. Ergon-Verlag, Würzburg 2004, S. 251–320, ISBN 3-89913-315-3.
  • A. Laronde und G. Degeorge: Leptis Magna. La splendeur et l´oubli. Hermann, Paris 2005.

Külső hivatkozások