Laodikeia Phrügiké
A Laodikeia Phrügiké világában sokféle vélemény és megközelítés létezik, amelyek szenvedélyes vitákat válthatnak ki. Akár történelmi jelentősége, akár az általa generált viták, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a kulturális szférában gyakorolt hatása miatt, a Laodikeia Phrügiké olyan téma, amely világszerte sok ember érdeklődését felkelti. Ebben a cikkben a Laodikeia Phrügiké-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és szempontokat vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító elképzelést nyújtsunk a témáról. A Laodikeia Phrügiké a keletkezésétől a fejlődéséig, lehetséges következményein és jövőbeli előrejelzésein keresztül olyan téma, amely megérdemli a nyílt és reflektív módon történő elemzést és megvitatást. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a Laodikeia Phrügiké-ről!
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Laodikeia | |
 | |
| A nyugati színház maradványai Laodikeiában | |
| Névváltozatok | Laodicea |
| Megszűnés | 13. század |
| Ország |  Törökország |
| Elhelyezkedése | |
 Laodikeia
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 37° 50′ 09″, k. h. 29° 06′ 27″37.835833°N 29.107500°EKoordináták: é. sz. 37° 50′ 09″, k. h. 29° 06′ 27″37.835833°N 29.107500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Laodikeia témájú médiaállományokat. | |
Laodikeia (Λαοδίκεια η Φρυγική) történelmi város a mai Törökország délnyugati részén, Denizli városától kb. 6 km-re északkeletre, Eskihisar és Goncali között. Egy Lükosz folyó völgye melletti kiemelkedésen települt, Hierapolisz romvárosa, Pamukkale természeti képződménye és a biblikus Kolosszai közelében.
Története
.JPG)
A város eredeti neve Dioszpolisz volt (jelentése: az istenek városa), majd Rhodasz, végül II. Antiokhosz Theosz szeleukida király Kr. e. 255 körül a feleségéről nevezte el Laodikeiának.
A római korban egy gazdag és virágzó város. Főútvonalak kereszteződésénél feküdt, és a selyemút egy ága itt haladt keresztül. Híres volt a helyben készült, kitűnő minőségű gyapjú ruházati cikkeiről. A város kereskedelméről és orvostudományáról is nevezetes volt, rendelkezett orvosiskolával, orvosai szem- és fülbetegségek specialistái voltak.
Jelentős számú zsidó lakosság élt itt, akik szabadon gyakorolták hitüket. A kereszténységet valószínűleg Epafrász, Pál apostol követője és útitársa hozta a városba, ekkor emelték az első keresztény templomot. A laodikeiai zsinat (343-381) elitélte az angyalok imádatát mint bálványimádást.
Laodikeiát többször pusztította el földrengés - 494-ben a város szinte teljesen romba dőlt - de mindannyiszor újjáépítették. A földrengések oka ugyanaz a posztvulkáni tevékenység, ami a közeli Pamukkale meleg vizű forrásait eredményezi. A feljegyzett földrengések a következők:
- i. e. 27 – Augustus idején
- 47 – Claudius idején
- 60 – Nero idején
- 2. század – valamikor Antoninus Pius idején
- 3. század
- 3–4 század fordulója körül – Diocletianus idején
- 4. század – valamikor Valens idején
- 494 – a várost porig romboló nagy földrengés
- 6–7. század fordulója körül – Phókasz idején, ekkor a város nagy része átköltözött a mai Kaleiçi településre.
A középkori bizánci írók gyakran említik a nevét, véglegesen a török és a mongol inváziók során ürült ki a 13. század folyamán.
Laodikeia városából sok rom maradt. 2011-ben egy ókori keresztény templom romjait találták meg.[1] Az ásatások Richard Chandler 1775-ös feltárásaival kezdődtek.
A Bibliában
Laodikeia egészen közel feküdt Kolosszai városához. Amikor Pál apostol a Kolosszébelieknek írt, megemlítette Laodikeiát is.[2]
A közelben lévő hőforrásokból csatornákon vezették a vizet a városba, amely mire odaért már csak langyos volt. Ezt használta jelképként a Jelenések könyve.[3] Sem hideg, sem meleg, nem jó semmire.
A János evangélista által írt Jelenések könyvében keményen megdorgálta az Úr az itteni gyülekezetet hitbeli langyosságuk miatt.[4] Lelkiállapotuk miatt már Pál apostol is aggódott.
Egyes Bibliamagyarázók szerint (történelmi értelmezési irányzat) Laodikeia gyülekezete egy korszakot is jelent, és az utolsó idők hívőit jellemzi.
Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen
A hívők dicsekvésének alapja saját teljesítményük. A szép épületek, nagyszerű berendezések, tüneményes zene és énekkarok, nagy bevételek, befolyásos egyháztagok. Ezek jellemezték a korabeli Laodikeia gyülekezetét és jellemzik a ma élő hívőket is.
Szabadnak érzik magukat, a valóságban azonban Sátán nyomorult rabszolgái. Szegények, mert nem a mennyben gyűjtöttek kincseket.[5][6] Vakok, mert bizonytalanul tapogatóznak a menny felé vezető úton, s ezért, mint mezítelenek, az üdvösség ruháival nem rendelkeznek.[7]
Galéria
-
keleti fürdő -
keleti fürdő -
a keleti (szíriai) városkapu a szíriai út elejével -
a keleti kapu északról -
keleti nümphaion -
vízelosztó központ a szíriai úton -
északi agóra és az oszlopsora -
északi színház -
északi templom, háttérben Pamukkale fehér szikláival -
Caracalla fürdője -
C-épület -
nyugati színház -
az epheszoszi kapuhoz vezető epheszoszi út
Jegyzetek
- ↑ http://www.fepef.com/site/2011/02/07/ancienne-eglise-de-laodicee-decouverte-en-turquie/[halott link]
- ↑ Kol4,15-16
- ↑ Jel3,14-21
- ↑ Jel3,14-22
- ↑ Jak5,2
- ↑ Mt19,21
- ↑ Ésaiás 6:10
Források
- Reader's Digest: Guide to Places of the world
- Klaus Vogt: Stuttgarti Bibliai kislexikon, 1970.
- Gyarmati Béla: A világdráma utolsó felvonása
- Jelenések könyvének magyarázata, Advent Kiadó
- Biblia kommentár, Apostoli Szentszék, 1982.
- Hankiss Elemér: Az emberi kaland, Helikon Kiadó, 2002, 36. old
További információk
