Lánchídi csata

A Lánchídi csata téma az elmúlt években nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Ez a téma a mai társadalomban való jelentőségéről ismert, és felkeltette az akadémikusok, tudósok, politikusok és a nagyközönség figyelmét. Az idő előrehaladtával a Lánchídi csata folyamatosan fejlődik, és új kihívásokat és lehetőségeket kínál azoknak, akik tanulnak vagy részt vesznek benne. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Lánchídi csata különböző aspektusait és annak különböző területekre gyakorolt ​​hatását, valamint a trendeket és a jövőbeli perspektívákat, amelyeket e lenyűgöző témakörben képzelnek el.

Forradalmárokat szállító autó a budapesti utcán 1918 októberében

Lánchídi csata néven az 1918. október 28-i tüntetést értjük,[1] amelynek során a Károlyi vezette Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Gizella téri központja előtt összegyűlt néhány ezres tömeg az esti órákban elindult a Budai Várnegyed felé, hogy József főherceggel ismertessék a Magyar Nemzeti Tanács követeléseit, és megmutassák támogatásukat a tanács elnökének, Károlyi Mihálynak miniszterelnökké való kinevezéséhez, de a Lánchíd pesti hídfőjénél a karhatalom feltartóztatta őket, és a csendőrök a tömegbe lőttek.

Előzmények

A kibővített Magyar Nemzeti Tanács egyes tagjai 1918. november elején, a Parlament épületében

1918. október 16-án IV. Károly osztrák császár ún. „Völkermanifest” kiáltványában[2] bejelentette szándékát, hogy Ausztria szövetségi köztársasággá alakuljon át és felszólította a különböző nemzeti közösségeket saját nemzeti tanácsaik megalakítására. Tisza István magyar miniszterelnök 1918. október 17-én drámai hangú parlamenti beszédében elismerte a háborús vereséget: „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. keresnünk kell a békét olyan feltételekkel, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak.” Ezeknek az eseményeknek robbanásszerű demoralizáló hatása volt a hátországban és a fronton még harcoló katonai alakulatok között is. Wekerle Sándor miniszterelnök október 23-án lemondott, Károlyi Mihály elnökletével október 24-én megalakult ellenkormányként a Magyar Nemzeti Tanács, majd kiadott egy 12 pontos kiáltványt. A Magyar Nemzeti Tanács október 27-én közel százezres nagygyűlést tartott az Országház téren. Másnap este, október 28-án ülést tartottak a további lehetőségeket mérlegelve.

A csata lefolyása

Az eseményekre reagálva október 28-án Budapest utcáit elözönlötték a tüntetők, radikális változást követeltek és az Astoriához, a Nemzeti Tanács ideiglenes székhelyéhez vonultak Károlyit éltetve.[3] A tömeghez Garbai Sándor (MSZDP) szólt ismertetve a tanács határozatait, majd Károlyi is beszélt, de őérte közben József főherceg autót küldetett, hogy a Várban megbeszélést tartsanak.

Este tízezres tömeg indult el a Gizella térről, Károlyi pártirodájától Fényes László képviselő, Buza Barna és Friedrich István párttagok vezetésével a Lánchíd felé, hogy a Várba menjenek. A tömeg Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését akarta elérni Habsburg Józseftől, aki éppen Károlyival tárgyalt. A menetet a Lánchídnál katonákból, rendőrökből és csendőrökből álló, többszörös kordon állította meg.[4] A tüntetőket a Széchenyi lánchíd felé vezető utcákon felállított katonák átengedték, azonban a hidat védő karhatalom ellenállt. A lovasrendőrök a tömeg közé ugrattak, kardlapoztak, végül a hídfőnél álló csendőrök sortüzet adtak le. Az esemény tulajdonképpen nem volt csata, de így terjedt el a neve.

Az oszlatás mérlege: 3 halott (Riesner István 28 éves bádogos, Kreszmerics Sándor Ganz gyári vasöntő és egy Krisztics Bogdán nevű munkás[5]), több mint ötven sebesült (köztük dr. Rollenstein Antal ügyvéd[6]). Több sebesültet a Lánchíd pesti hídfőjénél található szállodák előcsarnokába vittek. Az emberi életeket is kioltó véres dráma híre bejárta a várost és dühödt haragot váltott ki az emberekből, ami még jobban felizzította a szenvedélyeket.

Másnap október 29-én a tömeg ismét tízezresre duzzadt, és a katonaság már nem mert beavatkozni.[7][8] Az őszirózsás forradalom egyfajta nyitányának is tekinthető, hiszen amikor aznap mégsem Károlyit nevezte ki József főherceg miniszterelnöknek (hanem Hadik Jánost), az már belobbantotta a forradalmi eseményeket.

A fogalom aktualizálása

Az 1986. március 15-ei budapesti ellenzéki tüntetés szétoszlatására alkalmazott rendőri intézkedés-sorozat a köznyelvben és a sajtóban szintén a „lánchídi csata” nevet kapta.[9][10][11][12][13]

Jegyzetek

  1. ↑ Ezen a néven emlegetik az 1986-os március 15-i esti eseményeket is. "Ez egy kelepce volt" - 30 éve zajlott le a lánchídi csata, HVG, 2016. március. 15.
  2. ↑ VÖLKERMANIFEST 16.10.1918, wk1.staatsarchiv.at (németül)
  3. ↑ Astoria Szálló, Budapest 1918. Őszirózsás forradalom az Astoriánál, mandadb.hu
  4. ↑ A Lánchídi csata, Tolna Megyei Népújság, 1968. október 29., library.hungaricana.hu
  5. ↑ Október 28-29 József királyi herczeg manifesztuma , huszadikszazad.hu
  6. ↑ Siklós András: Magyarország 1918/1919 – Események, képek, dokumentumok, 106. oldal; Kossuth Könyvkiadó – Magyar Helikon Rt., 1978, ISBN 963 09 10977
  7. ↑ 1918. október Schwarzenberg Híradó, filmhiradokonline.hu
  8. ↑ Est Film Kezdődik a forradalom - Az egyetemi ifjúság áttöri a Lánchídon a rendőri és a katonai kordont, filmhiradokonline.hu
  9. ↑ „Ez egy kelepce volt”" – 30 éve zajlott le a lánchídi csata, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  10. ↑ „Lánchídi csata” 86.03.15 [[Dékány István (filmrendező)|Dékány István]] dokumentumfilmje, 1. rész. Videa.hu, 2008. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  11. ↑ „Lánchídi csata” 86.03.15 [[Dékány István (filmrendező)|Dékány István]] dokumentumfilmje, 2. rész. Videa.hu, 2008. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  12. ↑ A lánchídi csata (1986). Múlt-kor, 2011. március 15. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  13. ↑ (1986) „Az 1986-os március 15.”. Beszélő Online (beszelo.c3.hu) 01 (17.). (Hozzáférés: 2023. május 29.) 

Források

További információk