A Koszmosz–772 témája már régóta lekötötte az emberek figyelmét. Az élet különböző területeire gyakorolt hatásával a Koszmosz–772 különböző összefüggésekben tanulmányozás, vita és vita tárgya volt. A történelem során a Koszmosz–772 döntő szerepet játszott a társadalomban, a kultúrában és az emberi fejlődésben. Ahogy folytatjuk a Koszmosz–772 feltárását és jobb megértését, nyilvánvalóvá válik annak fontossága, hogy átfogó és átgondolt módon foglalkozzunk ezzel a témával. Ebben a cikkben a Koszmosz–772 különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy jobban megértsük ezt a témát és a mai világban betöltött relevanciáját.
Koszmosz–772 | |
Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
Típus | személyzet nélküli űrrepülés |
Indítás dátuma | 1975. szeptember 29. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
Hordozórakéta | Szojuz–U |
Tömeg | 6750 |
Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
COSPAR azonosító | 1975-093A |
SCN | 08338 |
A Koszmosz–772 (oroszul: Космос–772) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, technikai műhold. A szabványos rendszerben épített, háromszemélyes, szkafanderes-kétszemélyes űrhajóvá átalakított Szojuz űrhajó (7K–SZ) tesztrepülése.
Technikai fejlődésen átesett űrjármű. A teljes (automatikus) irányítást, vezérlést, a funkciós elemek ellenőrzését a beépítésre került digitális számítógép vette át.
Tervezte a Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1975. szeptember 29-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakéta juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.39 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 154 kilométer, apogeuma 245 kilométer volt. Hasznos tömege 6750 kilogramm. Manőverezés gyakorlása érdekében több pályamódosítást hajtott végre. Összesen 3 napot, 23 órát, 51 percet töltött a világűrben.
Október 2-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, a kijelölt körzetben ért Földet.
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |