Koszmosz–1001
Ma a Koszmosz–1001 olyan téma, amely az emberek széles körét érdekli. A téma tudósaitól a nagyközönségig a Koszmosz–1001 felkeltette a figyelmet, és vita és elmélkedés tárgyává vált. A különböző területeken jelentős hatást kifejtő Koszmosz–1001 széles körű véleményeket generált, és felkeltette az érdeklődést a különféle szempontok feltárása iránt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Koszmosz–1001-et és annak következményeit, hogy megvilágítsuk ezt a ma oly fontos témát.
| Koszmosz–1001 | |
 | |
| A Szojuz–T (7K–SZT) jellegrajza | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Gyártó | CKBEM |
| Típus | Szojuz 7K–SZT |
| Rendeltetés | 7K–SZT űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1978. április 4. 15:07:00 UTC |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. sz. indítóállás |
| Hordozórakéta | Szojuz–U |
| Visszatérés dátuma | 1978. április 15. |
| Tömeg | 6850 kg |
| Energiaellátás | napelem, akkumulátor |
| Pályaelemek | |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| Pályamagasság | 205 / 249 km |
| Excentricitás | 0,00333 |
| Inklináció | 51,63° |
| Periódus | 88,7 |
| COSPAR azonosító | 1978-036A |
| SCN | 10783 |
A Koszmosz–1001 (oroszul: Космос–1001, a szovjet Szojuz 7K–SZT típusú űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése volt 1978 áprilisában.
Rendeltetése
A katonai Szojuz 7K–SZ-en alapuló módosított, 7K–SZT (11F732) jelű szállítóűrhajó volt. Az űrállomások kiszolgálására szánt űrhajóba a katonai Szojuz-programhoz kidolgozott új rendszereket építették be, így pl. az Argon–16 típusú számítógéppel ellátott digitális repülésirányító rendszert. Emellett módosították a visszatérő egység belső elrendezését is, melyet háromfős személyzet elhelyezésére tettek alkalmassá. Akkumulátorai 14 napos működést biztosítottak. A Szojuz 7K–SZT-vel további egy személyzet nélküli tesztrepülést végeztek Koszmosz–1074 jelzéssel. A 7K–SZT űrhajót később a személyzettel végrehajtott repülés során már Szojuz–T típusjelzéssel használták.
Repülés jellemzői
1978. április 4-én indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakétával. Az alacsony Föld körüli pályára állított 6850 kg tömegű űrhajó keringési ideje 88,7 perc, a pályasík inklinációja 51,63° volt. A pályamagasság a perigeumban 199 km, az apogeumban 228 km volt. Április 15-én belépett a légkörbe, visszatérő modulja ejtőernyővel ért Földet.
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Poljoti koroblej Szojuz vszeh tyipov i mogyifikacij, in: Novosztyi Koszmonavtyiki 2002/4
- A Szojuz–T az Encyclopedia Astronautica oldalán
- A Koszmosz–1001 a NASA adatbázisában. nasa.gov. . (Hozzáférés: 2013. március 15.)
