A mai világban a Kossuth Pál alapvető szerepet töltött be a társadalom különböző területein. A technológiára gyakorolt hatásától a társadalmi szférára gyakorolt hatásig a Kossuth Pál megjelölte az előtte és utána életvitelünkben és kapcsolatainkban. Az idő múlásával a Kossuth Pál tanulmányozás és vita tárgya volt, ami csodálatot és vitát váltott ki. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kossuth Pál hatását a különböző területeken, hogy megértsük a jelenkori világban betöltött jelentőségét és a jövőre nézve.
| Kossuth Pál | |
| Született | 1887. március 8.[1] Bodrogszög[2] |
| Elhunyt | 1966. október 11. (79 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1918) |
Kossuth Pál (Bodrogszög, Zemplén vármegye, 1887. március 8. – Budapest, 1966. október 11.)[3] magyar földbirtokos, főszolgabíró, országgyűlési képviselő (1939–1944).
Bodrogszögön született 1887-ben Kossuth Lajos és Chyzer Irma fiaként.[3] Középiskolai éveit részben magántanulóként, otthonában abszolválta, részben a budapesti Ferenc József Nevelőintézet növendékeként, a II. kerületi katolikus főgimnáziumban. Érettségi után a budapesti tudományegyetemen folytatott jogi tanulmányokat; ezek lezárását követően az államtudományok doktorává avatták.
Tanulmányait befejezve közigazgatási szolgálatba lépett: közigazgatási gyakornokként helyezkedett el, Zemplén vármegyében, majd 1910-ben szolgabíróvá, két évvel később pedig tiszteletbeli főszolgabíróvá tették meg. Az első világháború idején, 1915-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, s mint az 1. honvéd huszárezred zászlósa, később hadnagya, az orosz hadszíntéren több ütközetben vett részt.
1916-ban megsebesült, ezért felmentették a katonai szolgálat alól, és rövid időn belül főszolgabírói kinevezést kapott a sátoraljaújhelyi járásba. Az őszirózsás forradalom idején lemondott állásáról és a közélettől is visszavonult; a cseh megszállás évtizedeiben bodrogszögi és szőlőskei birtokán gazdálkodott. 1938 őszén, azt követően, hogy az első bécsi döntés eredményeként Felvidék magyar többségű területei visszakerültek az anyaországhoz, újból a sátoraljaújhelyi járás élére állították.
1939 áprilisában a Magyar Élet Pártja színeiben országgyűlési képviselőnek jelölték – majd a választáson mandátumot is szerzett, a sátoraljaújhelyi választókerületben –, ezért újból leköszönt főszolgabírói posztjáról és visszatért a gazdálkodáshoz.