Kormosó

Ma a Kormosó-ről fogunk beszélni. Ez egy olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Kormosó olyan dologgá vált, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, akár a társadalomra, akár a személyes életünkre gyakorolt ​​hatása miatt. Ez egy olyan téma, amely érzelmeket és vitákat váltott ki, és elgondolkodtatott a mindennapi életben betöltött fontosságáról. Sok szakértő tanulmányozta és elemezte a Kormosó-et különböző nézőpontokból, és ma szeretnénk elmélyülni a jelentésében, hatókörében és jelentőségében. Reméljük, hogy ez a cikk szélesebb és világosabb képet ad a Kormosó-ről, és felkéri Önt, hogy gondolkodjon el és mélyedjen el a jelenlegi világunkban betöltött fontosságában.

Kormosó
Közigazgatás
TelepülésHontkirályfalva
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Kormosó (Szlovákia)
Kormosó
Kormosó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 21′ 16″, k. h. 18° 57′ 56″48.354578°N 18.965444°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 16″, k. h. 18° 57′ 56″48.354578°N 18.965444°E

Kormosó (szlovákul: Krnišov) Hontkirályfalva településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Fekvése

Korponától közúton 12 km-re, (de légvonalban csak 5 km-re) nyugatra fekszik.

Története

1266-ban említik először "Kurumsou" alakban. 1317-ben "Kurumsou", 1342-ben "Kurumpsou" alakban szerepel majd 1476-ban "Kormoso" a korabeli forrásokban. Birtokosok: a Kormos család birtoka,majd a XV. századtól kezdve Litva várának tartozéka, 1476-ban 12 lakott és 2 elhagyott jobbágy telekkel. — Jobbágynevek: Antonius et Mathias Benedek, Georgius Cordan, Benedictus Gywre, Blasius Iwanycz, Andreas Lathowycz, Gregorius Lukacz, Antonius et Johannes Marthon, Andreas Polyak (d), Antonius Taga, Nicolaus Valach,

Thomas Vano (d), Paulus Weczko (1476), Martinus, Antonius, Gregorius Walachus,

Mathias Drenay (1477). — Határjelei: Berch, Bozoupotok, Megepatoka (1266).

A Hont-Pázmány nemzetség ősi birtoka, majd Litva várának uradalmához tartozott. Később az Illésházyak és a Koháryak birtokolták. A 16. században Werbőczi István a birtokosa, majd a csábrági váruradalomhoz tartozott. A 19. században a Coburg család a tulajdonos. 1558-ban 25 portája volt. 1715-ben 49, 1720-ban 38 portája adózott. 1828-ban 62 házában 382 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, pásztorkodással, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század végén gőzfűrész működött a községben.

Vályi András szerint "KORMOSO. Krompov, Tót falu Hont Várm. földes Ura G. Kohári Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Selmetzhez 1 1/2, Korponához pedig 3/4 mértföldnyire, legelője van elég, fája mind a’ két féle, piatzozása Selmetzen, szőlő hegye tsekély borokat terem, földgyének nagyobb része sovány, és nehezen miveltetik."[1]

Fényes Elek geográfiai szótárában "Kórmoss, Honth vm. tót falu, Zólyom vmegye szélén, a hegyek közt: 15 kath., 367 evang. lak., kik a korponai határban szőlőt mivelnek. Kat. paroch. templom. Fenyves, bikkes erdő. F. u. h. Coburg. Ut. p. Selmecz." Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

1910-ben 385, túlnyomórészt szlovák lakosa lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

Nevezetességei

  • Evangélikus temploma 1794-ben épült, 1911-ben neogótikus stílusban építették át.
  • A faluban a népi építészet számos szép példája látható.
  • A falu kézműveseiről, főként kosárfonóiről, kovácsairól volt híres.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  

Források

  • Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971) | Könyvtár | Hungaricana