Kloákások

A mai világban a Kloákások olyan nagy jelentőségű téma, amely minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Kloákások érdeklődési területté vált azok számára, akik szeretnék megérteni és kezelni a modern társadalom előtt álló kihívásokat. A történelem során a Kloákások tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt, és relevanciája a jelenlegi kontextusban tagadhatatlan marad. Ebben a cikkben a Kloákások különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, elemezzük a hatását különböző területeken, és megfontoljuk a lehetséges megoldásokat a következményeinek kezelésére.

Kloákások
Evolúciós időszak: Kora kréta - jelen
Nyugati hosszúcsőrű hangyászsün (Zaglossus bruijni)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Tojásrakó emlősök (Prototheria)
Rend: Kloákások (Monotremata)
Bonaparte, 1838
Családok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kloákások témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kloákások témájú médiaállományokat és Kloákások témájú kategóriát.

A kloákások (Monotremata) az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. Ebbe a csoportba tartoznak a tojásrakó emlősök alosztályának egyedüli ma élő képviselői, a hangyászsünök, valamint a kacsacsőrű emlős. A hangyászsünöknek összesen négy, a kacsacsőrű emlősöknek pedig csupán egyetlen fajuk ismeretes. Bár ősi tulajdonságaik miatt sokan kezdetleges, fejletlen állatoknak tartják őket, valójában valamennyi ma élő képviselőjük szélsőségesen alkalmazkodott formának számít. Az elevenszülő emlősöktől (Theria) eltérően szikanyagban gazdag, lágy héjú tojással szaporodnak.

Leírásuk

Testükön egyetlen kivezető nyílás (kloáka) van, amely ellátja a a végbél, a vesevezeték és az ivarszerv nyílásának funkcióját is, hasonlóan a hüllőkhöz és a madarakhoz. Hasonlóképpen tojással szaporodnak. Az anyaállat testén két tejmirigymező van, a tojásból kikelt kölykök onnan nyalogatják le a tejszerű váladékot. A tejmirigymezők az emlők kifejlődése felé vezető kezdeti lépcsőfoknak tekinthetők.[1]

Rendszerezés

Két fő fejlődési irányukat a legtöbb korszerű rendszertan két családként különíti el. Alább a rend élő fajainak rendszerezése látható.

Más, kevésbé használt rendszerek indokoltnak tartják a tojásrakó emlősöket két külön rendbe sorolni: egyikbe a hangyászsünöket, a másikba a kacsacsőrű emlősöket:

  • Hangyászsünök rendje (Tachyglossa) – Gill, 1872
  • Kacsacsőrű emlősök rendje (Platypoda) – Gill, 1872

Ennek a szemléletnek jelentősen ellentmond, hogy molekuláris genetikai bizonyítékok szerint a hangyászsünök lényegesen közelibb rokonai a ma élő kacsacsőrű emlősnek, mint az a kihalt fosszilis kacsacsőrűeknek (Obdurodon sp.), amelyek szinte úgy néztek ki, mint a mai kacsacsőrűek, csak éppen fogak voltak a csőrükben.

Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a hangyászsünök ősei is kacsacsőrűek voltak, de mintegy 50-55 millió éve felhagytak a vízi életmóddal, és a szárazföldre visszatérve hangyaevésre szakosodtak, csőrük csőszerű szájszervvé alakult.

Jegyzetek

  1. ↑ Balázs-Au 43. o.

Források