Napjainkban a Kisbélic téma a lakosság széles köre számára nagyon fontos és érdekes. A társadalomra gyakorolt hatásától a globális gazdaságra gyakorolt hatásáig a Kisbélic vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken. A történelem során a Kisbélic-et különböző tudományágak szakértői tanulmányozták és elemzik, ami hozzájárult az üggyel kapcsolatos információk és vélemények szaporodásához. Ebben a cikkben elmélyülünk a Kisbélic izgalmas világában, és feltárjuk annak számos oldalát, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító betekintést nyújtsunk ebbe az érdekes témába.
Kisbélic (szlovákul Malé Bielice) Simony városrésze Szlovákiában, a Trencséni kerület Simonyi járásában.
Simony központjától 2 km-re nyugatra, a Nyitra jobb partján fekszik.
Vályi András szerint "Kis, és Nagy Belicz. Két tót faluk Nyitra Vármegyében, lakosaik katolikusok, fekszenek Nyitra Zsámbokréthez nem meszsze, ’s tsak egy kis köz van köztök, földgyei néhol soványosak, de fördőjéröl nevezetes, mellyet kiváltképen hasznosnak tartanak, második Osztálybéliek."[1]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Kis-Bélicz, tót község a Nyitra jobb partján, 268 r. kath. lakossal. Postája és vasúti állomása Nagy-Bélicz, távirója Nyitra-Zsámbokrét. A község már a XII. században a nyitrai püspökség birtoka volt. A falu közelében fekszik a kis-béliczi kénes fürdő, melyről más helyen bővebben irunk. Itt van a Pollák testvérek régi kastélya, mely valaha a Batthyányiaké volt. Ezektől került a Rudnay-család birtokába. Gosztonyi Jánosné szül. Rudnay Izabellától került vásárlás útján a Pollák testvérek tulajdonába, kiknek itt nagyobb birtokuk és gazdasági szeszgyáruk is van."[2]
1910-ben 294, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződés előtt Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.