Karolina-papagáj

Mai cikkünkben a Karolina-papagáj izgalmas világát fedezzük fel. A kezdetektől a mai hatásig a Karolina-papagáj-hez kapcsolódó témák széles körébe fogunk elmélyülni, elemezve annak különböző területekre gyakorolt ​​hatását és társadalmi relevanciáját. Ezeken az oldalakon keresztül ismeretlen szempontokat, meglepő adatokat és gazdagító gondolatokat fedezünk fel, amelyek elvezetnek bennünket ahhoz, hogy megértsük a Karolina-papagáj jelentőségét a mai világban. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra, amely lehetővé teszi ismeretei bővítését, és új perspektívák előtt nyitja meg elméjét a Karolina-papagáj-el kapcsolatban.

Karolina-papagáj
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1918?
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Conuropsis
Salvadori, 1891
Faj: C. carolinensis
Tudományos név
Conuropsis carolinensis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Psittacus carolinensis Linnaeus, 1758
Conurus carolinensis Lesson, 1831

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karolina-papagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karolina-papagáj témájú médiaállományokat és Karolina-papagáj témájú kategóriát.

A Karolina-papagáj (Conuropsis carolinensis) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Conuropsis nem egyetlen kihalt faja.[1]

Előfordulása ,

Az Amerikai Egyesült Államok keleti részén élt. A természetes élőhelye a mérsékelt övi erdőkben volt.

Alfajai

  • Conuropsis carolinensis carolinensis (Linnaeus, 1758)
  • Conuropsis carolinensis ludoviciana (Gmelin, 1788)

Megjelenése

Tollazata zöld, kivéve piros fejét és sárga torkát.

Kihalása

A 19. században még gyakorinak számított. A természetben az utolsó példányokat 1904-ben Floridában gyűjtötték, bár nem megerősített megfigyelések még 1930-as években is voltak. Az utolsó fogságban tartott madár a Cincinnati Állatkertben pusztult el 1918-ban. A gyümölcsösökben tett károk miatti üldözés és az élőhelyének pusztulása okozta a kihalását.

Jegyzetek

  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 

További információk