Karboránsav

A Karboránsav fontossága évek óta vita és elmélkedés tárgya. A Karboránsav jelentős hatással volt a társadalom és a mindennapi élet számos aspektusára. A Karboránsav megjelenése óta felkeltette a különböző területek szakértőinek, valamint a lakosság általános érdeklődését és kíváncsiságát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Karboránsav hátterét, időbeli alakulását, valamint mai relevanciáját. Hasonlóképpen elemezzük a Karboránsav lehetséges jövőbeli következményeit és hatását a különböző területeken.

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A karboránsav pálcikamodellje

Színek:
hidrogén − fehér,
klór − zöld,
bór − rózsaszín,
szén − fekete

A karboránsav (képlete H(CB11Cl11)) egy szupersav, egymilliószor erősebb a kénsavnál.[1] Ennek a nagymértékű savasságnak az az oka, hogy a karboránsav savmaradéka, a karborán anion (CB11Cl−11) nagyon stabil és sok benne az elektronegatív szubsztituens (a klóratomok). A karboránsav az egyetlen ismert sav, amely képes protonálni a C60-fulleréneket anélkül, hogy azok lebomlanának.[2][3] Emellett ez az egyetlen eddig ismert anyag, amely képes stabil anion kialakítására, ami elkülöníthető sót képez az általa protonált benzollal együtt (C6H+7). A koordinációs kémiában a karboránokat a ligandumok egyedi terjedelmes állványzataként lehet használni. Utóbbi időkben mutatták ki, hogy az azonos karboranil molekularészek erős elektronelvonó és elektronátadó szubsztituensként is működhetnek.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ Olah, G. A.; Prakash, G. K. S.; Sommer, J.; Molnar, A.. Superacid Chemistry, 2nd, Wiley, 41. o. (2009). ISBN 978-0-471-59668-4 
  2. ↑ Juhasz, M.; Hoffmann, S.; Stoyanov, E.; Kim, K.-C.; Reed, C. A. (2004). „The Strongest Isolable Acid”. Angewandte Chemie International Edition 43 (40), 5352–5355. o. DOI:10.1002/anie.200460005. PMID 15468064. 
  3. ↑ Reed, C. A. (2005). „Carborane acids. New "strong yet gentle" acids for organic and inorganic chemistry” (pdf). Chemical Communications 2005 (13), 1669–1677. o. . DOI:10.1039/b415425h. PMID 15791295. (Hozzáférés: 2014. március 21.) 
  4. ↑ Spokoyny, A. M.; Machan, C. W.; Clingerman, D. J.; Rosen, M. S.; Wiester, M. J.; Kennedy, R. D.; Stern, C. L.; Sarjeant, A. A.; Mirkin, C. A. (2011). „A coordination chemistry dichotomy for icosahedral carborane-based ligands”. Nature Chemistry 3 (8), 590–596. o. DOI:10.1038/nchem.1088. PMID 21778977. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Carborane acid című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk