Jurij Lvovics Averbah

A mai világban a Jurij Lvovics Averbah olyan téma, amely különböző területeken nagy aktualitást kapott. Legyen szó politikáról, tudományról, technológiáról vagy kultúráról, a Jurij Lvovics Averbah emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Hatása olyan jelentős volt, hogy vitákat és reflexiókat váltott ki a mai társadalomban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jurij Lvovics Averbah jelenségét, elemezve annak számos oldalát és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását. A kezdetektől napjainkig körbevezetjük a Jurij Lvovics Averbah-et, hogy megértsük a mai jelentőségét és a jövőbeni előrejelzéseket.

Jurij Lvovics Averbah
Személyes adatok
Születési dátum1922. február 8.
Születési helyKaluga
Halálozási dátum2022. május 7. (100 évesen)
Halálozási helyMoszkva
Állampolgárságorosz
Kitüntetései
  • Népek Közötti Barátságért Érdemrend (1981)
  • Medal "For Labour Valour" (1957)
  • a Szov­jetunió érdemes sportolója (1965)
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970)
  • Becsületrend (2022. május 4.)
Versenyzői adatok
Címnemzetközi nagymester (1952)
Élő-pontszámlegmagasabb: 2560 (1967. június)
2445 (2021. március)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Lvovics Averbah témájú médiaállományokat.

Jurij Lvovics Averbah, oroszul: Юрий Львович Авербах (Kaluga, 1922. február 8. – Moszkva, 2022. május 7.) orosz sakknagymester, világbajnokjelölt (1953), a Szovjetunió sakkbajnoka (1954), nemzetközi versenybíró, sakkfeladványszerző, sakktörténész és szakíró. Csapatban kétszeres Európa-bajnok. A Szovjetunió Sakkszövetségének elnöke (1972–1977), főtitkára, alelnöke.

Szakíróként is kiemelkedőt alkotott, kiváló, háromkötetes végjátékelméleti műve a legjobbak közé tartozik, számos nyelvre lefordították.[1]

Ő volt az első százéves FIDE-nagymester. Annak ellenére, hogy látása és hallása romlott, továbbra is időt szentelt a sakkal kapcsolatos tevékenységeknek.[2]

Végzettsége mérnök, a M.V. Bauman nevét viselő Moszkvai Állami Műszaki Egyetem Belsőégésű motorok tanszékén végzett, 1946-ban.[3]

Pályafutása

Hétéves kortól sakkozott. 1938-ban tűnt fel a középiskolások országos versenyén, ahol megnyerte a 15–16 évesek versenyét.[4] 1944-ben Moszkva sakkbajnokságán a 6. helyet szerezte meg, ezzel érdemelte ki a sakkmester címet, majd 1949-ben Lilienthal Andor nagymester előtt,[4] valamint 1950-ben és 1962-ben is megnyerte Moszkva sakkbajnokságát. 16 alkalommal szerepelt a Szovjetunió sakkbajnokságának döntőjében, amelyen 1954-ben az első helyet szerezte meg, megelőzve Mark Tajmanovot és Viktor Korcsnojt. 1956-ban Borisz Szpasszkijjal és Mark Tajmanovval az 1–3. helyen végzett, a holtverseny eldöntése során a 2. helyet szerezte meg.[3] 1957-ben és 1965-ben a Szovjetunió csapatával Európa-bajnokságot nyert.[5]

1952-ben szerezte meg a nemzetközi nagymester címet.[6]

Versenyeredményei

A Pribaltika bajnoka (1946), első helyezést ért el a Rjumin-emlékversenyen (1948). Első nemzetközi versenye az 1949-ben rendezett Moszkva–Budapest csapatmérkőzés volt 1949-ben. Számos nagy nemzetközi tornát nyert: 1. helyezett: Drezda (1956); Jakarta (1960, 1979); Adelaide (1960); Bécs (1961); Moszkva (1962); Rio de Janeiro (1965); Christchurch (1967); Bukarest (1971); Polanica Zdrój (1975; Rubinstein-emlékverseny). Az élmezőnyben szerepelt a következő rangos tornákon: Hastings (1959/1960) – 2–3.; Kiszlovodszk (1964) és Mar del Plata (1965) – 3.; Palma de Mallorca (1972) – 5-7.; Polanica Zdrój (1976) – 2-4.; Reggio Emilia (1977/78) – 2.; Manila (1979) – 3-5. helyezés.

Sakkelméleti munkássága

A végjátékok mellett a megnyitáselméletben is maradandót alkotott. Erről tanúskodnak a róla elnevezett megnyitási változatok: [7]

  • A királyindiai védelemben a „felgyorsított Averbah-változat” (ECO E70): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Fg5
  • A nimzoindiai védelemben az Averbah-csel (ECO E30): 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hc3 Fb4 4.Fg5 h6 5.Fh4 c5 6.d5 b5
  • A királyindiai védelem Averbah-változata (ECO E73): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3. Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Fe2 O-O 6.Fg5
  • A vezérgyalogjáték (Modern védelem) Averbah-rendszere (ECO A41): 1.d4 g6 2.c4 Fg7 3. Hc3 d6 4.e4
  • A vezérindiai védelem Averbah-változata (ECO E14): 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 b6 4.e3 Fb7 5.Fd3 c5 6.O-O Fe7 7.b3 O-O 8.Fb2 cxd4 9.Hxd4
  • A spanyol megnyitás Averbah-változata (ECO C87): 1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Fb5 a6 4.Fa4 Hf6 5.O-O Fe7 6.Be1 d6
  • A királyindiai védelemben a semi-Averbah-rendszer (ECO E73): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3. Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Fe2 O-O 6.Fe3

Sakkvezetői és versenybírói tevékenysége

A Szovjetunió Sakkszövetségében több posztot is betöltött, az elnöke volt 1972–1977 között, de volt főtitkára később alelnöke is.[8] A Nemzetközi Sakkszövetségben a Végrehajtó Bizottság tagja, majd a minősítő bizottság elnöke volt. Főbíróként vezette a Garri Kaszparov–Nigel Short PCA[9] világbajnoki döntőt,[10] valamint ő volt 73 éves korában a Moszkvában rendezett 1994-es sakkolimpia főbírája is.[11]

Szakírói munkássága

Az 1950-es években jelent meg háromkötetes végjáték-enciklopédiája, amelyet 1979-től kezdődően ötkötetesre kiegészítve jelentetett meg.[12] 1962-től a Sahmati v SzSzSzR (a lap 1992-től a Sahmati v Roszszii címet viseli) főszerkesztője,[3] valamint az 1885-ben alapított Sahmatnij Vesztnyik „örökös főszerkesztője”.[13]

Főbb művei

  • Как решать шахматные этюды (1957) – Hogyan oldjunk meg sakkfeladványokat?
  • Что надо знать об эндшпиле (1960) – Mit kell tudni a végjátékokról
  • В поисках истины (Записки гроссмейстера) (1967) – Az igazság nyomában (egy nagymester feljegyzései)
  • Шахматный самоучитель (1970) – Sakk önképzés
  • Small Chess Dictionary (1980, Belgrád) (Kis sakkszótár)
  • Шахматные окончания. Пешечные, слоновые, коневые (1956) – Sakkvégjátékok: gyalog, futár, huszár
  • Шахматные окончания. Конь против слона, ладейные (1958) – Sakkvégjátékok: huszár futó ellen, bástya
  • Шахматные окончания. Ферзевые, ладья против легкой фигуры (1962) – Sakkvégjátékok: vezér, bástya könnyűtiszt ellen
  • Шахматные окончания 1–5. (Sakkvégjátékok 1–5.)
  • Матч на первенство мира: Мерано-81 (1982) – Világbajnoki páros mérkőzés: Merano–81
  • Schachtaktik für Fortgeschrittene (1983, Berlin) – Fejlett sakktaktika
  • Избранные партии (1998) – Válogatott játszmák
  • Школа середины игры (2000) – A középjáték iskolája
  • Школа эндшпиля (2000) – A végjáték iskolája
  • Шахматная Академия (2002) – Sakk akadémia
  • Шахматы на сцене и за кулисами (2003) – Sakk a színpadon és a színfalak mögött
  • О чём молчат фигуры (2007) – Miről hallgatnak a figurák?
  • Жизнь шахматиста в системе. Воспоминания гроссмейстера (2012) – Egy sakkoző élete a rendszerben. Egy nagymester emlékiratai

Magyarul

  • Jurij Averbah–Mihail Bejlin: Utazás a sakk királyságban; Magyar Sakkszövetség, Budapest, 2017

Jegyzetek

  1. ↑ (1972. február 12.) „Február 8-án lett 50 éves Jurij Averbah nemzetközi nagymester”. Népszabadság 30 (36), 10. o. 
  2. ↑ Yuri Averbakh celebrates his 100th birthday (angol nyelven). chess24.com . (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  3. ↑ a b c Averbah Jurij Lvovics (orosz nyelven). bmstu.ru. . (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  4. ↑ a b (1949. március 3.) „Moszkva sakkbajnokságát”. Világ (1124), 2. o. 
  5. ↑ Averbakh, Yury. ChessBase
  6. ↑ (1952. október 31.) „A saltsjöbadeni verseny mérlege”. Népszava 80 (256), 6. o. 
  7. ↑ Chess Openings (angol nyelven). . (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  8. ↑ Lindner László (1944. január 12.). „Egymás közt a főbíróval”. Sakkélet 43 (12), 364. o. 
  9. ↑ Profi Sakkozók Szervezete
  10. ↑ (1944. október 7.) „Sakkolimpia Moszkvában”. Magyar Hírlap 27 (235), 32. o. 
  11. ↑ Horváth Gábor (1944. november 26.). „Világcsúcsok a sakkolimpián”. Népszabadság 52 (278), 16. o. 
  12. ↑ Szilágyi Péter (1985. június 20.). „Mit tudunk és mit nem tudunk a végjátékokról?”. Sakkélet 35 (6), 183. o. 
  13. ↑ (1995. április 17.) „Moszkvai mesék”. Sakkélet 45 (1–3), 32. o. 

Források