Intaháza

A történelem során a Intaháza nagy jelentőségű és érdekes téma volt a világ különböző társadalmai és kultúrái számára. Az ókortól napjainkig a Intaháza alapvető szerepet játszott az emberek életében, befolyásolta döntéseiket, meggyőződésüket és viselkedésüket. Ez a cikk a Intaháza számos aspektusát próbálja feltárni, elemezve annak a társadalom és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Intaháza átfogó és részletes látásmódját kívánja kínálni, foglalkozva annak történelmi, szociokulturális és jelenkori vonatkozásaival. Hasonlóképpen, a Intaháza-hez kapcsolódó új nézőpontokkal és trendekkel is foglalkozni fogunk, hogy az olvasó mélyebb és naprakészebb megértse ezt a témát, amely annyira releváns a globális körképben.

Intaháza
Közigazgatás
Település
Irányítószám9551
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Intaháza (Magyarország)
Intaháza
Intaháza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 09″, k. h. 17° 04′ 55″47.252367°N 17.081974°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 09″, k. h. 17° 04′ 55″47.252367°N 17.081974°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Intaháza témájú médiaállományokat.
Harangláb a kastély parkjában

Intaháza egykori település Vas vármegyében, amely ma Mesteri részét képezi.

Fekvése

A település belterületeitől több kilométerre északra fekszik, szomszédai: északkelet felől Tokorcs, délkelet felől Celldömölk, északnyugat felől pedig Nagysimonyi. Közúton a legegyszerűbben a 834-es főút felől érhető el, a Mesteri központjába vezető 8431-es úton; Celldömölk központja felől egy másik lehetséges elérési útvonal a 8432-es út, amiről aztán szintén a 8431-esre kell ráfordulni.

Története

Inta, később Intapuszta, végül Intaháza, eredetileg önálló, később Felsőmesterihez (Hernádmesteri) tartozó település volt. A döntően kisnemesi Alsómesteri (Nemesmesteri) és a főnemesi Felsőmesteri 1935-ben egyesült újra Mesteri néven. A területen dr. Holéczy Zoltán amatőr régész végzett ásatásokat 1939 és 1941 között, melyek anyaga ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

Intaházán az Árpádok korában Somlóvásárhelyről származó bencés apácák éltek. A birtok 1367-ben került a Ják nembeli kissitkei Sitkey család tulajdonába. 1381-ben a szentgotthárdi ciszterci apátság birtokába került, felsőlendvai Szécsi Miklós Vas vármegyei főispán, későbbi nádor, az apátság kegyura jóvoltából. A Sitkey család végig ellenezte, hogy a birtok az apátság birtokába kerüljön, de megakadályozni nem tudták. 1452-ben a Sitkey családdal rokonságban álló Dezső János visszaperelte a birtokot az apátságtól. Később, Felsőmesterivel együtt, a galánthai gróf Esterházy, a békási Békássy, a trakostyáni gróf Draskovich, majd a hertelendi és vindornyalaki Hertelendy család birtoka volt, végül pedig a németújvári herceg Batthyány-Strattmann család tulajdonába került és 1945-ig a család tulajdonában is maradt. A család egykori kastélyában ma a celldömölki Kemenesaljai Egyesített Kórház Addiktológiai és Pszichiátriai Rehabilitációs Központja működik. (újabb nevén szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet) Itt játszódik dr. Benedek István Aranyketrec című műve.[1]

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ Kiss Eszter: Demokráciát csinált a diliházban, de mindenkiről jelentett, Index.hu, 2019. május 9.

Források

  • Kalász Elek: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban, Budapest, 1932
  • Katafai-Német József: Vas megye kastélyai és kúriái I-II., Kajt-Art Kft., Sárvár, 2006
  • C. Harrach Erzsébet – Kiss Gyula: Vasi műemlékek, Szombathely, 1983
  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3

További információk