I. Pierre d’Alençon
Ebben a cikkben a I. Pierre d’Alençon lenyűgöző világában fogunk elmélyülni, amely téma az idők során számtalan ember érdeklődését és kíváncsiságát felkeltette. A I. Pierre d’Alençon a mindennapi élet különböző területein jelen van, a történelemtől a tudományig, a művészeten és a kultúrán keresztül. Ezen a vonalon megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek miatt a I. Pierre d’Alençon olyan téma, amely érdemes foglalkozni és részletesen elemezni. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig elmerülünk a felfedezés és a tudás útjában, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a I. Pierre d’Alençon fontosságát és relevanciáját a minket körülvevő világban.
| Péter | |
 | |
| Alençon és Perche grófja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1268 – 1283 | |
| Elődje | Robert d'Alençon |
| Utódja | Charles de Valois |
| Uralkodóház | Capeting-ház |
| Született | 1251. június 29. Atlit |
| Elhunyt |
Salerno |
| Nyughelye | Couvent des Cordeliers |
| Édesapja | IX. Lajos francia király |
| Édesanyja | Provence-i Margit francia királyné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Jeanne de Blois-Châtillon |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Péter témájú médiaállományokat. | |
I. Pierre d'Alençon (valahol a Szentföldön, 1251 – Salerno, 1284. április 6.) Alençon, Blois és Chartres grófja, Guise hűbérura, IX. (Szent) Lajos francia király és Provence-i Margit fia volt.
A VII. keresztes hadjárat során született, de már azután, hogy a fogságból kiváltott lovagsereg és koronás atyja elhagyta Egyiptomot, hogy a Jeruzsálemi Királyság helyzetét rendezze. 1254-es hazatérésüktől kezdve Párizsban élt, amíg 1269-ben apanázsul megkapta Alençon grófságát. 1270-ben részt vett a tuniszi VIII. keresztes hadjáraton, ahol mind atyja, mind fivére, Jean Tristan de Valois odaveszett vérhasban.
Hazatérése után Pierre 1272-ben feleségül vette Jeanne de Blois-Châtillont, Blois, Chartres és Guise birtokosát. Két fiuk született, de mindketten fiatalon haltak meg:
- Louis (1276 – 1277)
- Philippe (1278 – 1279)
Pierre az 1282-es szicíliai vecsernye után Itáliába ment, hogy segítse nagybátyját, a szigetről elűzött Anjou Károlyt az aragónok és más ellenfelei ellen. Az Appennini-félszigeten, Salerno városában érte a halál.
Birtokai közül Alençon visszaszállt a koronára. Özvegye 1292-ben halt meg, és nem ment újra férjhez. Jeanne élete végén Chartres-ot eladta IV. (Szép) Fülöpnek, míg Blois-t és Guise-t unokafivére, II. Hugó, Blois grófja örökölte.
