Hub-repülőtér

Ebben a cikkben a Hub-repülőtér témával foglalkozunk, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Hub-repülőtér egy olyan probléma, amely sok embert érint világszerte, és kulcsfontosságú, hogy megértsük következményeit és következményeit. Ennek mentén elemezzük a Hub-repülőtér-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől a lehetséges megoldásokig. Emellett különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket tárunk fel, hogy megvilágítsuk ezt a ma oly aktuális témát. Olvasson tovább, hogy megtudjon mindent, amit a Hub-repülőtér-ről tudnia kell!

A Lufthansa és a Star Alliance partnerei által üzemeltetett járatok utasai a Lufthansa fő csomópontján, a frankfurti repülőtéren keresztül csatlakozhatnak

A hub-repülőtér olyan repülőtér, amelyet egy vagy több légitársaság használ az utasforgalom és a járataik összpontosítására. A hubok átszállási (vagy megállási) pontokként szolgálnak, hogy segítsék az utasokat végső úti céljukhoz eljutni. Ez a hub-and-spoke rendszer része. Egy légitársaság több, nem hub városból (spoke városokból) üzemeltethet járatokat a hub-repülőtérre, és az ezen városok között utazó utasok a hubon keresztül csatlakoznak. Ez a paradigma méretgazdaságossági előnyöket teremt, amely lehetővé teszi, hogy a légitársaság olyan várospárokat szolgáljon ki (köztes átszállással), amelyeket egyébként gazdaságilag nem lehetne közvetlen járatokkal kiszolgálni. Ez a rendszer ellentétben áll a pont-pont modelllel, ahol nincsenek hubok, és közvetlen járatok indulnak a spoke városok között. A hub-repülőterek emellett kiszolgálják a kiindulási és a célforgalmat is.

Működése

A British Airways elsődleges hubja a londoni London-Heathrow-i repülőtér

A hub-and-spoke rendszer lehetővé teszi, hogy egy légitársaság kevesebb útvonalat üzemeltessen, így kevesebb repülőgépre van szükség.[1] A rendszer növeli az utasok számát is; egy hubról egy spoke-ra induló járat nemcsak a hubból induló utasokat szállítja, hanem több spoke városból indulókat is.[2] Azonban a rendszer költséges. További alkalmazottakra és létesítményekre van szükség az átszálló utasok kiszolgálásához. A különböző népességű és keresletű spoke városok kiszolgálásához többféle repülőgép szükséges, és mindegyik típushoz speciális képzés és felszerelés szükséges.[1] Emellett, ahogy egy légitársaság bővül a hub repülőtereken, kapacitási korlátokkal szembesülhet.[2][3]

Az utasok számára a hub-and-spoke rendszer egymenetes légiszolgáltatást kínál széles körű úti célokhoz.[1][4] Ugyanakkor rendszeres átszállásra van szükség a végső úti cél eléréséhez, ami növeli az utazási időt.[4] Emellett a légitársaságok monopolhelyzetbe kerülhetnek hubjaikban (fortress hubs), ami lehetővé teszi számukra, hogy szabadon emeljék a jegyárakat, mivel az utasoknak nincs más választásuk.[2] Az Amerikai Egyesült Államokban a magas belföldi kapcsolódási lehetőségek a repülőtér elhelyezkedésének és a hub dominanciájának köszönhetőek. Az Egyesült Államok 10 legnagyobb megahubját az American Airlines, a Delta Air Lines és az United Airlines uralja, az ország három legnagyobb légitársasága.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c (2008) „Airline Networks: A Comparison of Hub-and-Spoke and Point-to-Point Systems”. Journal of Aviation/Aerospace Education & Research 17 (2), 52–54. o, Kiadó: Embry–Riddle Aeronautical University. (Hozzáférés: 2016. május 28.) 
  2. ↑ a b c Airline Deregulation and Hub-and-Spoke Networks. The Geography of Transport Systems . Hofstra University. . (Hozzáférés: 2016. május 28.)
  3. ↑ Schmidt, William. „Deregulation Challenges Atlanta Airline Hub”, The New York Times, 1985. november 14.. (Hozzáférés: 2016. május 28.) 
  4. ↑ a b Lawrence, Harry. Aviation and the Role of Government. Kendall Hunt, 227–228. o. (2004. április 11.). ISBN 9780757509445