Napjainkban a Horváth Vilmos (zalai alispán) olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a modern társadalomban. Megjelenése óta nagy vitát váltott ki különböző területeken, legyen szó politikáról, gazdaságról, egészségügyről vagy technológiáról. A Horváth Vilmos (zalai alispán) szakértők és újoncok figyelmét egyaránt felkeltette az emberek mindennapi életére és a mai világ alakulására gyakorolt hatásának köszönhetően. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Horváth Vilmos (zalai alispán)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezzük annak következményeit és kihívásait, valamint a megértése során felmerülő lehetséges megoldásokat.
| zalabéri Horváth Vilmos | |
| Született | 1802. augusztus 29. Ádánd, |
| Elhunyt | 1866. április 13. (63 évesen) Kaszaháza, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | bernátfalvi és földvári Földváry Kornélia (1824-1899) |
| Foglalkozása | jogász, Zala vármegye másodalispánja |
| Tisztsége | alispán |
Zalabéri Horváth Vilmos (Ádánd, 1802. augusztus 29. – Kaszaháza, 1866. április 13.), Zala vármegye másodalispánja, ügyvéd, táblabíró, főszolgabíró, földbirtokos.[1]
A római katolikus előkelő nemesi származású zalabéri Horváth családban született. Apja zalabéri Horváth Imre (1771–1821) huszár főhadnagy, földbirtokos, anyja báró Dévay Mária (1774–1830). Az apai nagyszülei zalabéri Horváth József (1740–1793) királyi tanácsos, földbirtokos, és ledeniczi Ugronovics Franciska (1747–1814) voltak. Az anyai nagyszülei báró Dévay Pál (1735–1800), császári altábornagy, Mária Terézia-rend lovagja, földbirtokos, és ledeniczi Ugronovics Borbála (1748–1792 előtt) voltak.[2]
A magyar reformkori zalai liberális ellenzék egyik radikális hangadója volt.[3] 1831. június 20 és 1833. október 15-e között a zalaegerszegi járás alszolgabírója volt. 1848. május 9-e és 1849. október 31-e között Zala vármegye másodalispánja volt; zalabéri Horváth Vilmos másodalispánt Zalában, a nemzetőrseregék kivezetésével megbízta a megye; azért ő ideiglenesen az alispánságról le is mondott. 1848-ban zalai kormánybiztos. A szabadságharc leverése után visszavonult gazdálkodni. Az alkotmányosság helyreállatása után, 1861. február 7-e és 1861. november 11-e között ismét a Zala vármegyei másodalispáni tisztséget töltötte be.[4][5]
Feleségül vette Söjtörön 1843. december 26-án az előkelő nemesi származású bernátfalvi és földvári Földváry Kornélia (Szűcsi, Heves vármegye, 1824–Brassó, 1899. június 21.) kisasszonyt,[6] akinek a szülei Földváry Antal (1789–1876), több megye táblabírája, földbirtokos,[7] és Pély Nagy Johanna (1793–1835) voltak.[8] Az apai nagyszülei bernátfalvi és földvári Földváry Károly (1761–1828), földbirtokos és szentmiklósi és óvári Pongrácz Éva (1766–1824) voltak. Az anyai nagyszülei Pély Nagy András (1751–1830), Bars vármegye táblabírája, földbirtokos és sóvári Soós Judit (1759–1813) voltak. Horváth Vilmos és Földváry Kornélia frigyéből született:
|
előző másodalispán: |
Zala vármegye másodalispánja 1848. május 9-e és 1849. október 31 között |
következő másodalispán: |
|
előző másodalispán: |
Zala vármegye másodalispánja 1861. február 7-e és 1861. november 11 |
következő másodalispán: |