Horlógín Csojbalszan

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Horlógín Csojbalszan-et, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Horlógín Csojbalszan eredetétől napjaink relevanciájáig különböző területeken tanulmányozás és elemzés tárgya volt. Ezzel a cikkel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük jelentőségét és hatását a különböző kontextusokban. Ehhez szakértők elképzeléseire, tanulmányaira és releváns adatokra fogunk támaszkodni, amelyek segítenek elmélyülni a Horlógín Csojbalszan csínján-bínján, és elgondolkodni a jelenkori társadalomban betöltött relevanciáján.

Horlógín Csojbalszan
Хорлоогийн Чойбалсан
1925-ben
1925-ben
Katonai pályafutása
Csatái
Született1895. február 8.
Acsit (ma: Csojbalszan), Dornod ajmag, Mongólia
Elhunyt1952. január 26. (56 évesen)
Moszkva
SírhelySükhbaatar's Mausoleum
PártMongol Néppárt
SzüleiKhorloo
Foglalkozás
Halál okarák
Vallásateizmus
Díjak

Horlógín Csojbalszan[1] (Хорлоогийн Чойбалсан - Xorlōgīn Čoibalsan) (1895. február 8. – Moszkva, 1952. január 26.) mongol államférfi, katonatiszt.

Szerzetesnek tanult, de megszökött, és 1914-ben Oroszországba ment tanulni. 1917-ben visszatért Mongóliába, és utána távírásziskolát végzett. 1919-ben csatlakozott a kommunistákhoz. 1919. június 14-én Szovjet-Oroszországba utazott Szühebátorral együtt. Az Ungern bárót legyőző Vörös Hadsereggel tért vissza Mongóliába. 1921. március 16-án a Népi Hadsereg politikai biztosa lett. 1928-ban az MNFP VIII. pártkongresszusán „leleplezte” a jobboldali elhajlást. 1931-ben külügyminiszter, majd mezőgazdasági miniszterként felügyelte a kollektivizálást. 1932-ben részt vett a „baloldali elhajlók" elítélésében. A 30-as évek évek közepén meredeken ívelt felfelé a karrierje. 1935-ben a miniszterelnök első helyettese, 36-ban belügyminiszter, majd 37-ben a Népi Hadsereg főparancsnoka és honvédelmi miniszter. 1939-től a kormány feje. A Szovjetunióban zajló tisztogatásokkal párhuzamosan félreállította Gendent, Demidet és Amart, így versenytárs nélkül maradva a 40-es években kiépítette saját személyi kultuszát, ugyanakkor Moszkvával szemben nagyfokú opportunizmust tanúsított.

Uralma alatt ismerték el a nagyhatalmak Mongóliát függetlennek, ugyanakkor számos buddhista kolostor lerombolása és a lámák üldöztetése is ekkor történt.

Jegyzetek

  1. ↑ A Csojbaszan az utónév, a név jelentése: Csoj.bal.szan – tan dicsfény kiváló. A Horlógín az orosz névhasználathoz hasonló apai név.A mongol személynevekről (magyar nyelven), 2013. 03

Külső hivatkozások

  • Baabar (1999). History of Mongolia. Cambridge: Monsudar Publishing.
  • Sanders, Alan J. K. (1996). Historical Dictionary of Mongolia. Lanham: Scarecrow Press.
  • Coox, Alvin D (1990). Nomonhan: Japan Against Russia, 1939, Volumes 1-2. Stanford University Press.