Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Horlógín Csojbalszan-et, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Horlógín Csojbalszan eredetétől napjaink relevanciájáig különböző területeken tanulmányozás és elemzés tárgya volt. Ezzel a cikkel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük jelentőségét és hatását a különböző kontextusokban. Ehhez szakértők elképzeléseire, tanulmányaira és releváns adatokra fogunk támaszkodni, amelyek segítenek elmélyülni a Horlógín Csojbalszan csínján-bínján, és elgondolkodni a jelenkori társadalomban betöltött relevanciáján.
Horlógín Csojbalszan Хорлоогийн Чойбалсан | |
![]() | |
1925-ben | |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1895. február 8. Acsit (ma: Csojbalszan), Dornod ajmag, Mongólia |
Elhunyt | 1952. január 26. (56 évesen) Moszkva |
Sírhely | Sükhbaatar's Mausoleum |
Párt | Mongol Néppárt |
Szülei | Khorloo |
Foglalkozás |
|
Halál oka | rák |
Vallás | ateizmus |
Díjak |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Horlógín Csojbalszan Хорлоогийн Чойбалсан témájú médiaállományokat. |
Horlógín Csojbalszan[1] (Хорлоогийн Чойбалсан - Xorlōgīn Čoibalsan) (1895. február 8. – Moszkva, 1952. január 26.) mongol államférfi, katonatiszt.
Szerzetesnek tanult, de megszökött, és 1914-ben Oroszországba ment tanulni. 1917-ben visszatért Mongóliába, és utána távírásziskolát végzett. 1919-ben csatlakozott a kommunistákhoz. 1919. június 14-én Szovjet-Oroszországba utazott Szühebátorral együtt. Az Ungern bárót legyőző Vörös Hadsereggel tért vissza Mongóliába. 1921. március 16-án a Népi Hadsereg politikai biztosa lett. 1928-ban az MNFP VIII. pártkongresszusán „leleplezte” a jobboldali elhajlást. 1931-ben külügyminiszter, majd mezőgazdasági miniszterként felügyelte a kollektivizálást. 1932-ben részt vett a „baloldali elhajlók" elítélésében. A 30-as évek évek közepén meredeken ívelt felfelé a karrierje. 1935-ben a miniszterelnök első helyettese, 36-ban belügyminiszter, majd 37-ben a Népi Hadsereg főparancsnoka és honvédelmi miniszter. 1939-től a kormány feje. A Szovjetunióban zajló tisztogatásokkal párhuzamosan félreállította Gendent, Demidet és Amart, így versenytárs nélkül maradva a 40-es években kiépítette saját személyi kultuszát, ugyanakkor Moszkvával szemben nagyfokú opportunizmust tanúsított.
Uralma alatt ismerték el a nagyhatalmak Mongóliát függetlennek, ugyanakkor számos buddhista kolostor lerombolása és a lámák üldöztetése is ekkor történt.