Herhoff György
Ebben a cikkben a Herhoff György-et elemezzük és elmélyítjük, egy olyan témát, amely világszerte több millió ember figyelmét felkeltette. A Herhoff György mind a szakértők, mind az amatőrök érdeklődési területévé vált, és relevanciája jelenlegi társadalmunkban tagadhatatlan. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Herhoff György különböző oldalait, a populáris kultúrára gyakorolt hatásától a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatásokig. Ez a cikk szakértőkkel készült interjúkkal, részletes elemzésekkel és konkrét példákkal kíván rávilágítani a Herhoff György-re, és teljesebb és alaposabb képet nyújtani az olvasónak erről a lenyűgöző témáról.
| Herhoff György | |
| Született | 1931. december 4. Tahitótfalu |
| Elhunyt | 1956. november 4. (24 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Herhoff György témájú médiaállományokat. | |
Herhoff György (Tahitótfalu, 1931. december 4. – Budapest, 1956. november 4.) géplakatos, az 1956-os forradalom békásmegyeri hősi halottja.[1]
Szikvízkészítő apja német, míg anyja magyar származású volt. 1946-ban családja elkerülte a kitelepítést, mivel a zsidó holokauszt idején egy nőt bújtattak, aki igazolta őket.[2]
1950-től sorkatonai szolgálatot teljesített. Leszerelését követően néhány társával rendszerellenes szervezkedésbe kezdett, azonban árulás következtében letartóztatták és 1953-ban összeesküvés vádjával 13 évi börtönbüntetésre ítélték, amiért előbb Vácott, majd a csolnoki munkatáborban raboskodott.[3]. 1956 júliusában rehabilitálták.
Az 1956-os forradalom kitörése után anyja kérte, menjenek Nyugat-Németországba és csatlakozzanak kitelepített rokonaikhoz, ő azonban 1956. október 25-től bekapcsolódott a békásmegyeri helyi Forradalmi Bizottság munkájába.[2][4] A Széna téri csoporthoz csatlakozva, 1956. november 4-én az oda érkező szovjet erők elleni harcok során, tüdő és szívlövés következtében vesztette életét.[5][6] Nyughelye nem ismert.[7]
1992. június 30-án (posztumusz) őrnaggyá léptették elő. Békásmegyer-Ófaluban 1997. óta utca viseli nevét, ahol emléktáblát is elhelyeztek.[4]
2016-ban Nemzetidegenek címmel László Gábor készített róla dokumentumfilmet, amelyet Magyar Filmdíjra jelöltek.[2][8]
Jegyzetek
- ↑ Adattár 2012 Az adattár szerint Budapest III. kerület, Fő utca (ma: Ezüsthegy utca) 27. szám alatti lakos volt.
- ↑ a b c A Nemzetidegenek adatlapja
- ↑ Fakász Tibor 2000
- ↑ a b Budapesti utcanevek 2013
- ↑ Eörsi István 2004
- ↑ A Budapesti utcanevek A → Z c. kiadványban halálozási helyként a Vérmező szerepel, az Adattárban pedig az Budapest XII. ker., Alkotás utca.
- ↑ Adattár 2012
- ↑ László 2016.
Források
- ↑ Budapesti utcanevek 2013: Búza Péter – Gál Éva – Lukács Katalin – Prusinszki István: Budapesti utcanevek A → Z. Szerk.: Ráday Mihály. Budapest: Corvina Könyvkiadó. 2013. 282. o. ISBN 978 963 13 6182 7
- ↑ Eörsi László 2004: Eörsi, László (2004. május). Széna tér, 1956 (Részletek a szerző készülő monográfiájából). Beszélő IX. évfolyam (5. szám), 65-78. o. . ISSN 0865-4093. (Hozzáférés: 2011. május 4.)
- ↑ Fakász Tibor 2000: Fakász, Tibor (2000. október). A csolnoki rabtábor. Új Forrás 32. évfolyam (8. szám). . ISSN 0133-5332. (Hozzáférés: 2015. október 23.)
- ↑ Adattár 2012: A forradalom és szabadságharc összefüggésében életét vesztett személyek adatai (PDF) pp. 53. Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata, 2012. szeptember 26. . (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
- ↑ A Nemzetidegenek adatlapja: Magyar Filmhét. Magyar Filmakadémia Egyesület, 2017. február 6. .
További információk
- László Gábor. (2016). Nemzetidegenek (mp4) (magyar nyelven) . Budapest: Vimeo. (Hozzáférés ideje: 2018. november 1..)
- László Gábor: (2016). Nemzetidegenek. YouTube