Heptranchias perlo

Heptranchias perlo
	Evolúciós időszak: Paleocén - jelen, 61–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Portré
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Osztály:	Porcos halak (Chondrichthyes);
Alosztály:	Cápák és ráják (Elasmobranchii);
Csoport:	Modern cápák (Neoselachii);
Öregrend:	Cápák (Selachimorpha);
Rend:	Szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes);
Család:	Szürkecápafélék (Hexanchidae);
Nem:	Heptranchias; Rafinesque, 1810
Faj:	H. perlo;
Tudományos név
	Heptranchias perlo; (Bonnaterre, 1788)
Szinonimák
	Heptranchias angio Costa, 1857; Heptranchias cinereus (Gmelin, 1789); Heptranchias dakini Whitley, 1931; Heptranchias deani Jordan & Starks, 1901; Heptranchus perlo (Bonnaterre, 1788); Heptrancus angio Costa, 1857; Notidanus cinereus (Gmelin, 1789); Notidanus cinereus aetatis Bellotti, 1878; Notidanus cinereus pristiurus Bellotti, 1878; Squalus cinereus Gmelin, 1789; Squalus perlo Bonnaterre, 1788;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Heptranchias perlo témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Heptranchias perlo témájú médiaállományokat és Heptranchias perlo témájú kategóriát.

A Heptranchias perlo a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes) rendjébe, ezen belül a szürkecápafélék (Hexanchidae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is.

Előfordulása

A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengerében fellelhető; közéjük tartozik a Földközi-tenger is. Az Atlanti-óceán nyugati részén, az Amerikai Egyesült Államokbeli Észak-Karolinától egészen Argentínáig, valamint ugyanez óceán keleti részén, Marokkótól Namíbiáig található meg. Az Indiai-óceánban, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Mozambik, az Aldabra-sziget és Délnyugat-India tengervizeiben található meg ez a cápafaj. A Csendes-óceánban Japántól Új-Zélandig, valamint Chile északi részéig fordul elő.

Megjelenése

Az átlagos testhossza 100 centiméter, azonban a hím 137 centiméteresre, míg a nőstény 140 centiméteresre is megnőhet; 75-98 centiméteresen felnőttnek számít. Keskeny fejű cápafaj, melynek nagy szemei és hét kopoltyúja van. Az összes uszonya a testéhez képest eléggé kicsi. A háti részének színe barnásszürke, a hasi része világosabb. Egyes példány testén sötét foltozások is lehetnek. A fiatal egyedek szemei, zöldesen fluoreszkálnak. 125-161 csigolyája van.

Életmódja

Főleg csontos és porcos halakkal, valamint rákokkal és különféle fejlábúakkal táplálkozik. A 25 °C-os vízhőmérsékletet kedveli. 0-1000 méteres mélységek között mozog, de általában 180-450 méter mélyen tartózkodik. A kontinentális selfterületek és a vízalatti sziklaszirt oldalak lakója.

Szaporodása

Ál-elevenszülő cápafaj, vagyis kölykei a méhében kelnek ki. A nőstény testében 9-20 kis cápa is lehet. Az újszülött cápa, körülbelül 25 centiméter hosszú. Az eddigi megfigyelések szerint, nincs meghatározott szaporodási időszaka.

Felhasználása

A Heptranchias perlónak nincs ipari mértékű halászata. Főleg májolajáért halásszák. Habár kisméretű, agresszív mivolta miatt, ha zavarják, az emberbe haraphat. Húsa mérgező.

Képek

Kifogott
példányok
A fogazata

Jegyzetek

↑ Sepkoski, Jack (2002). „A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry)”. Bulletins of American Paleontology 364, 560. o. . (Hozzáférés: 2008. január 9.)

Források

Heptranchias perlo (Bonnaterre, 1788) FishBase
Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 1 - Hexanchiformes to Lamniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/1):1-249. Rome: FAO.
Bonnaterre, J. P. 1788. Tableau encyclopédique et méthodique des trois règnes de la nature... Ichthyologie. Paris. Tabl. Encyclop. Méthod. Ichthyol. i-lvi + 1-215

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Sepkoski, Jack (2002). „A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry)”. Bulletins of American Paleontology 364, 560. o. . (Hozzáférés: 2008. január 9.)

[1]