A mai világban a Helyes laboratóriumi gyakorlat egy olyan téma, amely egyre nagyobb aktualitást és figyelmet kap. A Helyes laboratóriumi gyakorlat évek óta a társadalom különböző szektorainak tanulmányozásának és érdeklődésének tárgya, a tudománytól a politikáig, beleértve a művészetet és a kultúrát is. Az idő előrehaladtával a Helyes laboratóriumi gyakorlat a vita és a gondolkodás központi pontjává válik, ellentmondó véleményeket és eltérő álláspontokat generálva. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy elmélyítsük a Helyes laboratóriumi gyakorlat-ről alkotott ismereteinket és megértésenket, hogy átfogóan foglalkozhassunk vele, és megalapozott döntéseket hozhassunk az életünkre gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Helyes laboratóriumi gyakorlat különböző aspektusait, és elemezzük jelentőségét a jelenlegi környezetben, valamint a jövőre nézve.
A helyes laboratóriumi gyakorlat (angolul Good Laboratory Practice; rövidítve GLP) a laboratóriumok működtetésének alapelveit tartalmazó szabálygyűjtemény.
A nemzetközi szinten már 1978 óta működő GLP-alapelvek (Good Laboratory Practice, azaz a Helyes Laboratóriumi Gyakorlat) bevezetésére hazánkban 1999 – ben került sor 31/1999. (VIII.6.) EüM - FVM együttes rendelet (gyógyszerek, növényvédőszerek) hatálybaléptetésével.[1] A laboratóriumi helyiségekről is rendelkező részletes jogszabály a 42/2014. (VIII. 19.) EMMI rendelet "A helyes laboratóriumi gyakorlat alkalmazásáról és ellenőrzéséről".[2]
A GLP-rendszer az alábbi dolgokra terjed ki:
A rendelet hatálya kiterjed a forgalmazó, a vizsgálatokat végző intézményekre, vállalkozásokra illetve a felügyeletet ellátó szervekre.[3] Köztudott, hogy az emberektől levett laboratóriumi vizsgálati anyagok (vér, vizelet, széklet, szövetminta stb.) veszélyes anyagoknak minősülnek.
A vizsgálatok típusai szorosan kapcsolódnak különféle szakmákhoz illetve iparágakhoz, gazdasági ágazatokhoz.